Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 10. szám - Tandori Dezső: A mesemondó (vers)

És tennivaló most is van - csodák

vannak? -, de a céltalanság, akár Jékelynél Cyrano koponyáját ugyanez, behasította, eléggé hasogat, áthat, oda hat, hogy ezt mondd: se Mr. Hyde, se a Jekyll doktor nem vagy. írod ezt és nem írod, hiszen, mint cikkekből is tudod, végképp eldobható a szép illúzió, hogy verőfény táncolna a cilinder kemény színén, és koponyád - mese! - kis nyálként, tigrisként, vagy tigristankként szökkenne belőle, vagy... még talán akinek ehhez úgy személy szerinti kedve van, úgynevezett szerelemre, ma is - én nem tudom. Tudnám, de nincs is kedvem. Meg a lovakhoz se. Ugyan, mit találgassam ihletetten, Brocando vagy Fecundo győz, vagy Allez Cyrano, ha viszont ez nincs, csak szemem lehúnyom, és ott járok a legszebb fogadóirodakörnyékeken Londonomban, mely nem az én Londonom. Párizsom szelem át - nem Párizsom -, és a többi.

Mit fárasszam magam ehhez? Faszom fárasztja magát, vagy hát ő se, már hogy ki lesz itt vőfény és mihez!

Meg bárhol, az Örök Üdvösségben sem.

(Azt nem únnám, mondta költő-tanárom. Mit tudom én. Ha jön az az unás, a mesemondó csak elkanászodik, s... Etc.)