Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 10. szám - Tolnai Ottó: Jégzsinór (A Járásszéli naplóból)
esés és finom, hogy munkám abbahagyva, mindennap bámulom s szeretnék valami kerin- gőt szerezni hozzá, alig hallható halkat, mint a légyszárnyak zizzenése, hogy azzal kísérjem ütemes lejtésüket. Tehát nem csak az égben van bál, lenn, a legyek is rendeznek olykor bálát. És csak aztán jutottam el a Kosztolányi által igényelt keringőhöz, Bartók Mese a légyről című kis kompozíciójához. Ha bemegyek Magyarkanizsára, ki kell kérnem a zongoristák véleményét. Annál is inkább, mivel éppen itthon vannak Ljubljanából a Péter gyerekek. Öregapjuk volt gyerekkoromban a nagytemplom kántora, édesanyjuk, Klára, osztálytársam volt, most pedig magyartanár, aki olykor meghív az óráira. Örülök, hogy ebben a nagy háborús szórásban valaki Szlovéniába is került a gyerekeink közül. Igaz, Goriziában (Musil szülővárosában!) mindig is volt egy kis magyarkanizsai kolónia. A zeneakadémián tanítanak. Talán valóban éppen Klee és Pilinszky, illetve Kosztolányi, Wittgenstein és Musil e legyes momentumai felől kellene közelíteni a Mikrokozmoszhoz. Nietzsche gondolata a Hajnalpírból, mely szerint a nagy művészek egyszerű dolgokra törekszenek, leginkább Klee-nél, Bartóknál és Kosztolányinál tetten érhető. Wittgenstein filozófia-meghatározása, minden bizonnyal egyfajta bűntudat miatt, hiszen egész nap a legyeket irtjuk, este hatalmas, ketrecszerű patkányfogókat állítok fel, hajnalban vasvillával próbálom agyondöfni a macska nagyságú lényeket (valójában egyet sem tudtam-mertem agyondöfni, végül a szomszédot kell mindig segítségül hívni, aki az egyik rokonáról mesél: a nádfedél eresze alól kézzel rángatja ki a patkányokat és csapkodja őket a falhoz), Hebbelt juttatja eszembe, aki valahol arról elmélkedik (itt a tanyán nem találom a pontos idézetet, pedig velem a vulkánfiber), hogy a csapdába esett patkány nyugodtan fogyasztja el a töpörtyűt. Noha Hebbel a patkánya számára, ha jól értem, nem keresi a kiutat, de bántani sem bántja, hiszen nem tudni ki állította fel a csapdát, a patkányfogót. (Nem értem, a sok-sok macska, kutya ellenére, miért van az, hogy a szomszéd parasztok - mindig elcsodálkozom, amikor a parasztság megszűntéről beszélnek?! - valójában mégis együtt élnek a patkányokkal, tele velük a tanyák... Igaz, az én patkány-stúdiumaim (egyik első közös szövegünk, amelyet Domonkos barátommal írtam Újvidéken, az Önarckép patkánnyal volt és Velickovic nevezetes rajzához kötődött, amelyben keresztezte, egyberajzolta - a kor egyik alaprajzáról van szó külöirben - Dürer Öreg nylilát és egy patkányt... Csak most látom, eddig én mindig a patkány nyuszivá válását-tűnését láttam benne, jóllehet éppen fordítva van, s akkor már A vérengző nyuszi című írásomra is utalni kell a Virág utca 3-ból...) inkább városiaknak mondhatók... Pánik. Jutka kéri, fűtsek be a kemencébe. Kapros lepényt akar sütni. Mert jön ki hozzánk, minden évben kijön, ahogy a szomszédok mondják: az ügyvéd úr (mindegyiküknek van valami ügye vele, védi őket, vagy az ellenfelüket védi): költő barátom, mesterem: Koncz. Ha befőtök, ha megpiszkálom a szárkúpot, a legyek máris elözönlik a gangot (a kiskonyhában lévő, tört bíborcserépből rakott, púposkemencét a gangról fűtöm), vendégeink kilencvenkilenc százaléka pedig irtózik a légytől, akad olyan is közöttük, aki ugyanúgy fél a légytől, mint más a kutyától és a patkánytól... Pánik, ugyanis épp ma akartam kezdeni a kiútkeresést 6
