Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 9. szám - László Ferenc: Bartók Erdélye – Erdély Bartókja

csíkmegyei népdal című triptichont. Egységesen erdélyi az énekhangra és zongorára írott Nyolc magyar népdal forrásanyaga is. A Gyermekeknek első két füzetében 40 darab közül ötnek, a Négy régi magyar népdal című férfikari mű témái közül kettőnek, a Tizenöt magyar parasztdal című zongorasorozatból négynek, az énekhangra és zongorára írott Húsz magyar népdal közül hétnek, a 44 hegedűduó 14 magyar darabja közül kettőnek, a hatszólamú férfikarra írott Székely dalok témái közül ugyancsak kettőnek a témája Bartók gyűjtötte erdélyi magyar népdal. Feldolgozás-sorozataiban Vikár Béla, Molnár Antal és Kodály Zoltán gyűjtötte erdélyi magyar dallamokat is felhasznált. S mindez még csak egyik fele annak, amit „Erdély magyar hangja Bartók Béla alkotásában" cím alatt leltározhatunk, s talán nem is a jelentősebbik fele. Mert bár e feldolgozások esetében a népzenei forrás és a zenealkotások összefüggésének a tárgyi hitele bizonyításra nem szoruló nyilvánvalóság, talán többet nyom a latban, ami bizonyíthatatlan ugyan, de hitünk szerinti, tehát erkölcsi értékében magasabb rendű bizonyosság, nevezetesen, hogy a félhangnélküli pentatónia és az ereszkedő strófaszerkezet s egyáltalán, a magyar népdal régi stílusa, amely az Este a székelyeknél óta Bartók személyes stílusának egyik alapvető állandója, az ő számára 1907 után is, mindhalálig az erdélyi magyarság hangja maradt.

1909 új, nem kevésbé korszakos felfedezés éve volt Bartók életrajzában. Erdélyben járván- kelvén, előbb-utóbb meg kellett ismerkednie a román népzenével is. 1908 októberében, a színmagyar Torockón jegyzett föl először négy román népdalt. Közlői arra járó székelyhidasi lányok voltak. Bartók mégsem az ő vidékükön, nem Torda környékén kezdte el a román népzene gyűjtését, hanem Belényesen. Akkoriban egy odavaló román zenetanárnő, Cornelia Bu§itia, loan Bujitia rajztanár felesége a budapesti Zeneakadémia hallgatója volt. Megismerkedtek, és a fiatalasszony meghívta a professzort, legyen vendégük Belényesen, kutassa ott a románok népzenéjét. Bartók elfogadta a meghívást, és amikor 1909. július 19-én megérkezett Belényesre, már várt rá Bu?itiáéknál két jó énekes hírében álló gyalányi lány. A gyűjtés rendkívül eredményes volt, ami részben a vendéglátók körültekintő gondoskodásának volt köszönhető, másrészt pedig annak, hogy a Fekete Körös felső szakaszának a színromán falvaiban Bartók egy ugyancsak ősi és ismeretlen, eredeti és rendkívül értékes, a magyar népzene régi rétegéhez képest merőben más népzenei klasszicizmusra lelt. Három hét alatt 14 faluból összesen mintegy 260 dallamot gyűjtött, ami, ha még azt a körülményt is figyelembe vesszük, hogy Bartók ekkor még nem tudott románul, pusztán csak mennyiségénél fogva is hatalmas teljesítmény.

A zeneszerző Bartók ennek a népi klasszicizmusnak is egy zongoraminiatűr képében emelt azonnal emléket. A címe Román népdal. Az op. 9/b jelzettel kiadott Vázlatok ötödik darabja. A népzenei eredeti egy háromsoros, parlando rubato előadású, alkalomhoz nem kötött, lírai dal, a gyalányi lányok énekelték Bartóknak, aki mindazokat a stíluselemeket megtalálta benne, amelyeket utóbb a bihari román népzene ősi rétegének sajátjaiként írt le. Leginkább a g' alaphangú f'-g'-h'-c'-d" pentatónia eredeti szépsége ragadhatta meg, amelyben nemcsak félhanglépés van, de a bővített kvárt lépés is előfordulhat. A népdalnak azt a változatát dolgozta fel, amelyet a terepen jegyzett le. Utóbb, amikor a lejegyzést a fonogramm alapján pontosította, kiderült, hogy a dallam díszítései további hangmagasságokat is tartalmaznak: a g' és a h' között á'-t, a d" fölött esz"-t is. így a helyszíni lejegyzés f'-g'-h'-c''-d'' ötfokúsága úgyszólván szemünk láttára, azaz fülünk hallatára egészül ki ebben a dallamban f'-g'-a'-h'- c"-d"-esz" (dó-ré-mi-fi-szó-lá-ta) hétfokúsággá, amit ma - Lendvai Ernő nyomán - általában akusztikusnak nevezünk, ami Bárdos Lajos szavával a heptatonia secunda (a második hétfokú- ság) egyik változata, vagy ahogyan másutt írja: a természeti skála. (Olyan dallamokat is talált Bartók, amelyekben a pentatóniát kiegészítő fokok nem díszítő, hanem főhangok.) A hétfokú, de nem diatonikus módusz, amelynek alaphangja fölött bővített kvárt és kisszeptim hangzik el: ez volt a folklorista és a zeneszerző Bartók legértékesebb felfedezése az Úr 1909. esztendejében.

93