Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 9. szám - Pomogáts Béla: Faludy György kilencven esztendeje

faludy Társaság (a legrégebbi irodalmi egyesület) tagjai közé, jól érezte magát a Népszava szerkesztőségében, igen sokat utazott vidékre: előadásokat tartani, gyűléseken felszólalni, tapasztalatokat gyűjteni a rohamosan magára találó ország életéről. Ugyanakkor mindinkább sokasodtak annak jelei, hogy az országos politikában radikális átalakulások várhatók, és a többpárti demokrácia napjai meg vannak számlálva. A polgári pártokat folyamatosan támadó kommunista propaganda, az 1948-as pócspetri per, amelynek következtében ártatlanokat sújtottak igen kemény büntetéssel, a mindinkább sokasodó letartóztatások, amelyek a szociáldemokrata párt vezetését is megtizedelték, végül az 1949-es Rajk-per, amelynek lefolyását figyelve Faludy, mint általában mindenki, pontosan tudta, hogy közönséges moszkvai jellegű „kirakatperről" van szó, amelynek pusztán az a célja, hogy megerősítse a Rákosi személye körül gyülekező bűnszövetkezet hatalmát, és félelembe taszítsa az ország népét, közötte a baloldaliakat is, nos, mindezek nemcsak megrendítették hitét abban, hogy Magyarországon 1945 után valódi demokratikus átalakulás megy végbe, hanem félelmet is ébresztettek benne amiatt, hogy előbb-utóbb ő is az üldözendők közé kerül.

Faludy több alkalommal is számot vethetett hazatelepedésének várható következményeivel. Később, visszaemlékezve New York-i búcsújára, beszámolt arról, hogy öreg barátja, Vámbéry Rusztem miként próbálta eltántorítani ettől a tulajdonképpen végzetessé váló döntésétől. Ö ennek ellenére - számításba véve az esetleges veszélyeket is - döntött a hazatérés mellett. Akkor, a New York-i búcsú pillanatában így érvelt: „a magyar irodalomba és a magyar történelembe születtem bele, teljesen függetlenül attól, hogy ez tetszik-e nékem vagy sem. (...) Akárhogy is nézem, a magyar irodalom és történelem más mint az amerikai irodalom és történelem, más módon halad, más fázisban van; mint két folyó, amelyek mindegyike másfelé folyik, más a partja, mások az áramlatai, másként kell utazni mellette és hajózni rajta". 1946-ban már Budapesten írott A pontonliídon állok című versében egészen hasonló érvekkel indokolta meg hazatérését.

A hűség és a hazaszeretet vallomása ez a költemény: a magyar Odysseus vallomása, aki csakis az ő Ithakájukban tudja elképzelni életét. Akkor is, ha számítania kell egyéni sorsának rossz fordulatára, ahogy Faludy számított is erre. Kossuth híd című versében olvashatók a következő sorok: „A győzőktől jöttem a vesztesek közé (...) Akármi lesz, itt maradok velük. / Hány hónapom maradt? (...) mi lesz itt velem. / Aztán fejet hajtok. Olyan kevés, / amit rám mért eddig a szenvedés. / Most osztozunk és velük viselem / mindazt, mi jár nekem".

Bizonyára ez a nem éppen derűlátó helyzetfelismerés erősítette meg abban a szándékában, hogy íróasztalfiókjába rejtve vagy éppen az Országos Széchényi Könyvtár egy folyó- irat-fóliánsába rejtjelezetten, mégis jelet hagyjon az utókornak arról a felismerésről, miszerint az országra hamarosan ismét egy kíméletet nem ismerő rémuralom fog rátelepedni. Pálládász című (Fényes László emlékének ajánlott) versében vagy Negyven felé című lírai önvizsgálatában egy új vaskorszak eljövetelét jelentette be: „Szabad hazáról álmodoztam / s felébredtem a szovjet gyarmaton". Sztálinista himnusz és Oda Sztálin hetvenedik születésnapjára című verseiben pedig vitriolos gyűlölettel „tett eleget" annak a hivatalos felszólításnak, hogy ő is ünnepi versezettel hódoljon a legfőbb elnyomó előtt: „Halálodat oly vadul kívánom / s hívom, hogy szinte beleszakadok. (...) Milliók vannak így. Ma sem kívánok mást, mint hogy halj meg, ki e föld átka vagy / s alvadt vértömbökből épült Bizáncod/ ne éljen túl".

Mindinkább fokozódó ellenszenvét és undorát aligha volt képes megfelelően palástolni, a szociáldemokrata vezetők letartóztatása után ő maga is a „proskribáltak" listájára került. 1950-ben a Népszava szerkesztősége a csehországi Karlovy Vary-ba kívánta kiküldeni, hogy az ottani filmfesztiválról adjon tudósításokat. A szobi határállomásnál június 14-én két detektív leszállította a vonatról, így került az Államvédelmi Hatóság hírhedett köz41