Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 9. szám - Pomogáts Béla: Faludy György kilencven esztendeje
tikus költészet hatására vallanak, ezt mutatja különben a ballada dallamának alakítása, strófaszerkezete, költői eszköztára is, mi több, maga a ballada műfaja. A korai versek egy tekintélyes része szerepvers, a költő ilyenkor régi jelmezekbe: Michelangelo, egy ógörög halász, Pontius Pilatus egy barátja, Walafridus Strabo, a kilencedik században élt Szent Gallen-i apát, az olasz reneszánsz író: Pietro Aretino, vagy éppen Casanova egy bajor szeretője jelmezébe öltözötten beszél el egy-egy anekdotát, fejezi ki azt a fiatalos világképet, amelynek a szabadság- és kalandvágy szabja meg a karakterét. A szerepversek általában romantikus vonásokkal rajzolnak meg különleges, nem egyszer különc arcokat, ez történik a verses portrékban is, ezeket többnyire bizonyos társadalmi vagy politikai kritika hatja át. így a fíalindn Nulla Károly életéről című versben, amely a kispolgári filiszter tartalom és értelem nélküli életéről adott szatirikus beszámolót, illetve a Csilléry Andrásnak című verses pamfletben, amely az akkor közismert szélsőjobboldali politikust támadta (Faludy önéletrajza szerint: „amikor maliciózus titkára ebéd után átnyújtotta neki róla szerzett költeményemet, amelyet a szociáldemokrata párt röplap formájában terjesztett, szívrohamot kapott és lefordult a székről"). A portréversek sorába tartozik a József Attila temetése is. Faludy György mindig ragaszkodó szeretettel és megbecsüléssel idézte fel József Attila alakját, ebben az első neki szentelt versében éppenséggel a gyász személyes fájdalmát szólaltatta meg. A dantei terzinákban írott siratóban (ennek már a klasszikus versforma is ünnepélyességet adott) keserű szavakkal beszélt arról a mostoha sorsról, amely a kor egyik legnagyobb magyar költőjének jutott. A harmincas évek végének magyar lírájához (Babits Mihály, József Attila, Illyés Gyula, Radnóti Miklós, Vas István lírájához) hasonlóan a fiatal Faludy is új értelmet adott a politikai költészet fogalmának és hagyományának. Imént emlegetett verseinek is súlyos politikai mondanivalója volt, a költő azokra a veszedelmeket kívánta felhívni a figyelmet, amelyeket a német nácizmus, a Hitler-féle „harmadik birodalom" jelentett Európa békéje és kultúrája számára. Politikai költészete ily módon a szellemi ellenállás rendjében vállalt szerepet. Mindenekelőtt az a sokat szavalt, az 1938 utáni nyugati magyar emigráció által is gyakran megszólaltatott verse: a Német zsoldosdal, amely a középkor és a vallásháborúk korának kíméletlen német zsoldosaira emlékeztetve tartott vádbeszédet az új világháborúra készülő hitleri militarizmus ellen. A litániaszerűen szerkesztett ötszakaszos (majd innen újrakezdődő), szatirikus hangú költői pamflet egy minden humánus és európai erkölcsi normától elrugaszkodott kíméletlen rablósereg baljós menetelésének képeit villantotta fel. 3. A költői indulás, különösen a Villon-átköltések sikert hoztak. Ez a siker mégsem szerezhetett sem igazi örömöt, sem igazán nyugalmas életet, minthogy a harmincas évek végén Faludy Györgynek mindinkább egy háborúra készülődő, és az erőszaknak kiszolgáltatott világ eseményeivel kellett számot vetnie. A hitleri birodalom fokozódó befolyása és a hazai szélsőjobboldali törekvések sikerei következtében eltorzuló politikai élet semmi jóval sem kecsegtette, s 1938-ban - az osztrák Anschluss, a müncheni egyezmény, a Szudéta-vidék német megszállása hatására - mindinkább rádöbbent arra, hogy életének és szellemi integritásának védelmében előbb-utóbb el kell hagynia hazáját, és a magyar irodalomban nem ritka döntésként az emigrációt kell választania. „1936 és 38 között - írta később önéletrajzában - ráébredtem, hogy mindenképpen emigrálnom kell. Keserűségemet enyhítette a felfedezés, hogy mindig nagyon szerettem utazni. Pontosabban: ismeretlen tájakat, szép városokat látogatni, értékes embereket megismerni, földi és égi dolgokat tanulni idegen országokban." 37
