Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 9. szám - Bogdán László: A dáridó (elbeszélés)
resztet is, igyekszem ilyenkor hangosan imádkozni, hátha az imádság megzavarja a leselkedő vámpírt, de gyakorlatlan lévén bele-felezavarodok az imák szövegébe, elfelejtem a következő mondatot, tehetetlenül hallgatok el, és mélységesen szégyellem magam... Amikor minderről, félig sírva, kétségbeesetten gyónok, Fanéi önkéntelenül is felröhög és a vállamra csap: „de hát elég ha csak az ABC betűit sorolja főhadnagy elvtárs!", jelenti ki titokzatosan mesélve el, hogy a falujában zsidók is éltek, mielőtt el nem üldözték őket, s az egyik kereskedő regélte el nekik, gyerekeknek, a félhomályos boltban, a fahéj és szegfűszeg fullasztó illatában, medvecukorral is mindég megkínálva őket, egy szegény tanulatlan vándorkereskedő tanulságos történetét. Egyszer ez a kufár magára maradván a sivatagban, imádkozni szeretett volna az Úristenhez, hogy segítsen rajta az ő nagy bajában - nem alaptalanul azt is hitte ugyanis, hogy eltévedt, letévedt a helyes útról, s most csak kóvályog tehetetlenül (amíg ereje el nem hagyja és vize el nem fogy) a homokdűnék között, egyik olyan mint a másik, az is lehet körbe megy!, káromolva a metsző üveghez hasonlító, ráboruló eget -, de mivel nem tudta kívülről az imádság szövegét, nemcsak tanulatlan volt, hanem lusta és figyelmetlen is, hosszas tétovázás után, az éjszaka árnyait figyelve a sivatagban, s a nap melegét még egy ideig visszasugárzó homokban kuporogva hirtelen egy isteni sugallat hatására (az is lehet, tényleg maga az Úr sajnálta meg nagy bajában, s gyújtott hirtelen világosságot fogyatékos elméjében) mondogatni kezdte, gyakorlatlan szájjal formálva a szavakat az ABC betűit, nem alaptalanul tételezve fel, hogy az Úristen, aki minden teremtményére figyel, mindent számontart és minden fűszálról, madárról, halról, felhőről és emberről tudomása van, úgyis meghallja őt, s ha kellő áhítattal és alázattal mondogatja majd az ABC egymást követő betűit, s nem ijeszti meg a fuldokló A vagy a hurkot formáló J vagy S, az isteni értelem előbb utóbb nagyvonalúan imákká rakja össze azokat, nem lesz semmi hiba, sőt, ha úgy ítéli meg a Mindenható, hogy az ő tévelygő és bűnös lelke hosszas kóvály- gások és kicsapongások után immáron túlcsordul a szeretettől, talán most utoljára még megkönyörül rajta, és kivezeti a sivatagból!... „így is történt!" - nevetett Fanéi, és én tanácsát megfogadva az ABC betűit soroltam éjszakánként, míg a szívem meg nem telt hálával és szeretettel az Úr iránt, akit hatalmas, daróckabátba burkolózó, kék szemű öreg embernek képzeltem el; igen az elágazó ösvények elején várakozik a tehetetlenekre és a szerencsétlenekre, a megalázótokra és a megszomorítottakra, hogy ha kábán és álmatagon, megrendülve feltűnnek, még idejében segíthessen rajtuk és álomba nem merültem megint, hogy álmaimban minden istenbe vetett hitem és megkönnyebbülő lelkem ellenére újra pokolbéli kísértetek hajkurásszanak, miközben gyerekként nagymama kertjében a salátásbokrok között botladozva menekülök a sátáni kacajban kitörő Drakula elől, vagy későbben az árvaházat környező erdő hatalmas, évszázados fáinak árnyékában bujdokolok, hogy rám ne akadjon időnap előtt a rémkirály!... így tértem vissza, elég labilis lelkiállapotban tehát (megverve bár képzelgésekkel és kényszerképzetekkel, de legyőzve még nem!) régi életembe, azaz nem egészen a régibe, mert ama patkánylyukba, ahol régebben volt a szállásom, és ahol ugyancsak megjelent több esetben maga Drakula is, hogy kínozzon, és kiröhög10
