Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7-8. szám - Tusnády László: Képtelen kor rajza (Czigány Lóránt: Ahol állok, ahol megyek)

hirtelen kiserkent bajuszú, pisze orrú", Amerika ellen ágáló fiúcskáról állapítja meg, hogy amikor Amerika csakugyan nem avatkozhatott be, öt­venhat miatt felakasztották. A „hétköznapi hős" sablonjába ez remekül beleillik. Csak az az igaz­ság, hogy ehhez semmi köze sincs Józsa György­nek. Tehát a lélekcserélő idők agymosásos sze­replője sohasem létezett, mert az a Józsa György, akit 1957. április 12-én, alig egy nappal a műtétje után felakasztottak, végképp nem azonos azzal, akit Czigány Lóránt osztálytársának nevez. Mindez a könyv olyan rejtélye pillanatnyilag, amelyet remélhetőleg egy újabb kiadás tisztázni fog. Czigány Lóránt nagyon szerette Karinthy Fri­gyest. Élete egy-egy nagy teljesítménye során méltán gondolhatott „A cirkusz" című remekre. Most a hajdani gyermekről vallott. Azt megörö­kítette, és minden bizonnyal sokaknak lesz ro­konszenves. Lebilincselő stílussal, rengeteg él­ménnyel találkoznak. Fogadjuk szeretettel ezt a könyvet, hiszen korlátáit maga a szerző is tudja. Maga hirdeti: „...minden ember életében legalább egyszer fel­támad a vágy, hogy önmagával szembenézzen, még akkor is, ha tudja, hogy ez a szembenézés csak tökéletlenül sikerülhet, mert a visszapillan­tó tükörben csupán a távolodó múlt egybemosó­dó lidércfényei ugrálnak." Ez igaz, de a rendkívüli adottságú tudós és író épp ezekből a lidércfényekből varázsolja elénk múltunk olyan képeit, amelyek önismeretünk számára óhatatlanul szükségesek. Tusmdy László 117

Next

/
Thumbnails
Contents