Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Tari István: Van egy Németországunk
akarnak tanítani, tudod it tend jó pénz van 6,70 britté pénz tiszta 5,30 meg van 1100 Márka lesz a havi túlórával, de ezért kelis kapaszkodni Továbá kislányom a leveledet meg értettem. Hát tudod lányom azt amit irsz ara anyunak nem lesz alkalma neked meg mutatni mert az ő tőlem sohasem fogja meg tudni hogy én neked küldök valamit, eztet majd te lányom megtudod később és rájösz hogy neked mijen apukád van Menyire erős döntései vannak és kitartó nem szabad azal hogy vádoljál hogy nem bírtam elhagyni a cigarettát, sose nem is akartam. Másban mindenben merek álni. Legyél nyűgöt lányom minden rendben lesz. Az amit soroltál azok nem problémák csak írjál mondtam ha hijány van én meg te azt biztos megfogjuk oldani. Mert azért apunak tudod mindég volt pénze kicsi lányom csak... Boldogsága az sose volt elég az héjét más jutót, pénzért nem bírtam kapni híjába volt. Wan még reményem talán még lesz cgy kicsi a hátra lévő éveimben. Nomost írok egy kalandot a múlt héten 12-én 3/4 likőr pont, az ut kereszteződésnél a rendőr le álítot a kocsival, én meg áltam 15 mperc után egy nagy szisztémás kocsi belém szalad hátulról és úgy ki löt a rendőr melől mint egy rakétát, a kocsimnak az egész hátúját szét baszta én lefékeztem 100 métere a szinhejtől mert az ülései egyűt hátra szóltam a hátsó ülésre mire előre ugrottam ugye elmentem 100 métert ki szóltam volt mit nézni tudod it ojan gyorsak a rendőrök mire körül néztem it voltak radárok riadoznak nekik úgy van be álitva ha ütközés van azonal működik szóval oda jötek köszöntek guten tag, én mondom nekik Das is ject moment sajze tág. hol van a kolléga kérdezik, ot ál, mondom meg álapították hogy a sváb a bűnös most várom mi lesz a biztosítanak megkel csináltatni a kocsit, ha meg kapom a Végzést majd meg irom. hatalmas ütést kaptam 5 napja már lasan de még mindég fáj a fejem eből a szempontból az utobi időben nagyon sok rósz jut. ez a kocsi nagyon jól volt ment mint a gojó. soraim zárom maradok szerető apád. csokolak Csiisz * Már asszony voltam, amikor először láttam repülőt. Kinn kapáltunk a határban és jött a repülő zúgva. Félbehagytuk a munkát, kiszáradt torokkal integettünk neki. Gondoltuk, akármilyen kicsiknek is látszunk, a pilóta észrevesz bennünket. Olyan ritkás felhő volt fölöttünk, amin át lehetett látni, ezért integettünk annyira. Arra sokáig még gondolni se mertem, hogy egyszer én is repülni fogok. Föntről, repülőből látni a világot - ezt nem nekem találták ki, magamra nézve ezt elképzelhetetlennek tartottam. És itt van! Ma már elmondhatom azt is, hogy többször utaztam repülővel. Hogy szálltam, mint a madár. Ki gondolta volna! Igaz, azt sem tudtam volna akkor elképzelni, hogy az unokáimmal nem tudok majd szót érteni. Hát ez is megtörtént velem! Teljesen kiismerhetetlen lett a világ. Semmiben sem bízhat az ember, semmit sem tudhat előre. A gyerekeim Németországban dolgoznak, hozzájuk mentem repülővel. Németországban ért az a meglepetés, hogy a legkisebb unokám már nem értette a szavaimat. No, ez még semmi! A másik unokámat meg én tanítottam meg németül olvasni. Pedig én egy írástudatlan asszony vagyok. Ezt adja még hozzá! Néztem ott kinn, Németországban, hogy esténként állandóan bőg az unokám. A fiam kérdezgeti tőle a leckét, a bőgősnek meg nem akar vége szakadni. Nem bírtam sokáig cérnával. - Te, ez a gyerek németül tanul, te pedig magyarul akarod feleltetni! - mondtam a fiamnak.- Maga csak ne szóljon bele! - így ő. - Ha olyan jól tudja, próbálja meg, foglalkozzon vele!- Majd meg is próbálom - hagytam rá, nem akartam még jobban fölidegesíteni. 100
