Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Részletek Balázs Ferenc és Christine Frederiksen levelezéséből (A leveleket az angol eredetiből fordította és közzéteszi: Vallasek Júlia)
non, Kínán, Ázsián keresztül menjünk haza Erdélybe, ez nemcsak csodálatos lenne, de jövedelmező is, mert riportokat küldhetnénk a különböző lapoknak. Fél éven belül mindenesetre kiderül, milyen mértékben számíthatok ezekre a pénzforrásokra. A hónap végéig, úgy hiszem, befejezem Kiteljesedő világ című munkámat. Márciusra vagy áprilisra tudni fogom, kiadják-e. Ha igen, bizonyosan sikerül elszegődnöm riporternek. Gyermekeknek írt meséimnek mintegy felét már lefordítottam. A következő félév végéig elválik, találok-e rá kiadót. Ha azonban az derül ki, hogy túl sokat képzeltem magamról, és nem számíthatok az angolul kiadott munkáim jövedelmére, akkor anyagi helyzetem a lehető legbizonytalanabb és sötét marad. Ebben az esetben a becsület és az irántad érzett barátság arra kötelez, hogy lebeszéljelek a házasságról, hacsak addigra nem mélyül el annyira szerelmünk, hogy csak azzal törődjünk, hogy együtt legyünk. Ha nem így lesz - szerelmünk akkor sem lehet tragikus. Bizton érzem, hogy nem is lesz az. Szomorúak és boldogtalanok leszünk talán évekig, de az élet sze- retete, a nagy célok, a tennivágyás végül is erősebbnek bizonyul majd.' Legdrágább Kicsike, II. Chicago, 1926. július 11. Aggódom a magas lázad miatt, remélem, a jóslatod bevált, és most már láztalan vagy. Vajon nem a nagy meleg okozta? Vagy az az élénk, vidám kedély, amelyet úgy szeretek benned, és mégis szeretném időnként visszafogni egy kicsit. (...) Csodálatosan közel van Taos! Két nap alatt megjön a levél! Ez elég ritkán esik meg Amerikában. Nagyon jó az elképzelésed, valóban fel kell készülnünk a jövőbeli feladatainkra, ismereteket kell szereznünk a modern mezőgazdaságról és a kísérleti iskolákról. De csak októberben iratkozhatok be a kaliforniai egyetemre, a második félévre, mert akkor lesz egy éve, hogy idejöttem. Ami a román kormány liberális frakciójának segítségét illeti - hát reméljük, hogy megleszünk nélküle. Állami segítséget elfogadni veszélyes dolog. Románia nem Dánia, ahol a Népi Egyetem állami segélyben részesülhet anélkül, hogy kötelezettségei lennének, (az egyetlen kikötés, hogy az iskolának legyenek tanulói és legalább hároméves múltja.) A legtöbb országban viszont az a szabály, hogy az állami segély együtt jár az állami ellenőrzéssel, (tudniuk kell, mire költse el a támogatott a „nép" pénzét). Ennek következménye az iskolák túlságosan is egységes tanmenete és szabályzata, amely aztán együtt változik az egymást váltó kormánypártokkal. Az államilag támogatott intézményekben csak azt lehet megcsinálni, amit a kormány jóváhagy, a kormány fő gondja pedig a hatalom megtartása. A nevelést is úgy kellene tekinteni, mint a jogtudományt, olyan intézménynek, melynek joga van állami támogatást igényelni, miközben működését és vezérelveit tekintve teljesen független marad. Csakhogy még messze vagyunk ettől a felfogástól, sok országban még a jogtudomány is elvesztette függetlenségét. A kormányok különösebb fáradság nélkül elítélik politikai ellenfeleiket a „szabad bíróságokkal". Szeretnék ment ma57
