Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Csordás Gábor: Rontás és reménység (vers)
„Hej, hej, Vejnö, vén barátom, már a lándzsák hegyét látom! Lemminkejnen, lesz itt dolgod, mielőtt lámpád leoltod!" „Odébb lesz az ötven őszön, hogy engem egy nő legyőzzön!" „Csak kapjalak a kezembe, szíved a szádba teszem be!" „Vigyázz, Vejnö, vén barátom, már az íj idegét látom!" „Van ellenszer minden rosszra, varázsszó minden gonoszra. “ „Rajta, lőjétek meg őket, a bal körmű bűvölőket, vágjátok le a vajákost, a tökctlen, törpe táltost! Sújtsátok le a suhancot, ne kergessen több ribancot! Luggassátok meg, lándzsások llmarinent, a kovácsot!" „Loulti, lásd, megmondtam régen, ketten vagyank földön-égen őrizői ősigéknek, rontásoknak, reménységnek. Hitted, hatalmasabb te vagy. Most a hajód magadra hagy: a palánkja porrá lészen, szálkáira hull egészen, szétesik ezer szilánkra, csak azért, mert én akarom, s enyém a nagyobb hatalom!" Szilánkokra tört a gálya. Akkor Észak vészbanyája órjás sasmadárrá vedlett, hada hollóként sereglett, és a förtelmes, fekete madarak mohó serege siiketítően suhogva, károgva, ríva, buhogva kerengte körül a gályát. „Szakítsátok be a száját! A szemeit szurkáljátok! A füleit húzgáljátok!" Lemminkejnen fürge kardja a szampótól távol tartja Loulii csőrös csatlósait, keménytollú kottásait. Szabdalja szomjas szegyüket, dögletes bűzd begyüket, szíjas szárnyukat szcldesi, az undor nyálát nyeldesi, végtére megémelyedik, s vét eg]/ vágást, tevelyedik. Louhi le is csap ügyesen, s viszi a szampót sebesen. Vejnö vaktában, lihegve vesszőt illeszt az idegre, s a banya után meneszti. Az a karmát kimereszti, és kínjában elereszti, a szampót a vízbe veszti. Elmerül a csodamalom, vissza nem hozza hatalom. Viszi ősök örökségét, élet örök édességét. Szomorító semmi ellen hol talál reményt a szellem, lm a szépen csengő-bongó, arany boldogságot ontó szampó is a mélybe hullott? A világból ki nem múlott, csak a tenger elsodorta, s részenként a partra hordta. Vejnö onnan összeszedte, Kaleva földjébe tette. Átváltozott fűvé-fává, aranysárga gabonává, madarakká, gyermekekké. Járja örökkön-örökké, forog folyton körbe-körbe: égből földbe, ölből ölbe. 1986-1999 59
