Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7-8. szám - Csordás Gábor: Rontás és reménység (vers)

Lemminkejnen bár jönne már... ó, csak csikorogna máris csizmája alatt a grádics... nyitná szép szókra a száját, s fényeskedne férfikedve, egy lány se töltse cpedve Észak fehér éjszakáját...

Zizegő, zöld lombok alatt a gyöngy idő gyorsan szalad, észrevétlen száll az élet, múlásodat mégse féled.

Ug}/ hullasz le az avarba, fényes, friss fűvel takarva, mint az öntudatlan fajok.

Csak az öröm hege sajog, nem is érted, amit érzel, ha a messzeségbe nézel elmerengve, s édes, könnyed bánattól csordul ki könnyed...

»Hogy adod a kendőd, szivem? Csücskét eg}/ csókért elviszem! Mit kérsz a kötőért, kedi’es? Hopp, hopp, itt madárka verdes kettő is az inged alatt... fészkükbe vittek egy halat...«

»Jó reggelt, hősöm, katonám!

Jaj, meggyötörtél nagyon ám! Bőröm még most is parázslik... hogy megyek én most hazáig ilyen inogó inakkal, véres-virágos ajakkal?«

Lemminkejnen, léha legény ahány szűz volt Szár szigetén, a lábáról mind levette, szépecskén megszcrctgette. Ahány leány, ahány asszony, ügyelt, egyet se mulasszon, asszonnyal ágyban mulasson, lányban tűzlángot lohasszon tágra nyílt szemébe nézve, borzongó bőrét becézve.

Végül egy maradt csak árva, gyászos özvegységbe zárva hideg házban, hallgatagon. Hozzá tért be egy hajnalon Lemminkejnen, léha legény.

Szemérmesen készült szegény, s forró, nyirkos volt a teste.

Lemminkejnen akkor este már utolszor hajlott rája,

Szár szigetén utoljára kapta asszony ajándékát.

Hűsíteni halántékát megmászik egy parti sziklát, s három idegen hajót lát.

Hirtelen kardjáért fordul, háta megett vas csikordid, s hát vagy harminc fogja körbe, szári férfi, tömzsi törpe, háborúból hazatérő, asszonyhoz nem, harchoz értő. Nem nyúl a kardjáért mégse, eszébe jut esküvésc, szalad, ahogy bírja lába bárkájához, ám hiába:

Szári férjek, tömzsi törpék a palánkját összetörték.

Akkor tengerhordta fából hirtelen hajót varázsol, taszítja tenger vizébe, igéz evezőt kezébe, majd a parttól nyíllövésre vásznat is dali a kötélre.

A jó széllel messze úszik, szári szépektől búcsúzik.

Léha legény, Lemminkejnen három hétig jár szünctlen végig a tengermelléken, kalevai partvidéken, tanyája tetejét lesve, házát hasztalan keresve.

Tarka háztető helyett lát tűzben meggörbült gerendát,