Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7-8. szám - Csordás Gábor: Rontás és reménység (vers)

s indul, Louhit hogy megkérje, engesztelje az erőset.

Sajgó lába egy merő seb, vérfoltos a facipője, csontig száradt a csípője, tövissel teli a térde mire Pohjolát elérte.

»Kérlek, Louhi: az egyetlent, hol lelem meg Lemminkejnent?«

»Hord el magad hamarjában!

A sihedert sose láttam!«

Mégis megy, hogy megkeresse, lába nyomát hogy kilesse, barangol bűvös bozótban, holtak hangját hordozóban, keresztül a kék hangáson, át sebosztó, sűrű sáson,

Észak éger-erdejében, nyirkos árnyú lombsötétben, lépte alatt lengő lápon, iszalagos ingoványon száll reá a szürke este.

Hűs hold világol felette.

»Kérve kérlek, az egyetlent, hol lelem meg Lemminkejenet?«

A hűvös hold csak hallgatott. Kérlelte a kelő napot:

»Kérve kérlek, felelj nekem: hol keressem a gyermekem!«

A fényes nap azt feleli, édes fiát holtan leli Tuoni tó tört tükrében.

Lenhaja leng lent a mélyben, szája szélén kagyló nyílik, szíve fölött szemling ívik, selyeminge széjjelszakad, horpaszán a hús kifakad.

Akkor egy rudat ragadva a tó medrét tapogatja ördög öblös örvényéig, pokoltornác pereméig. Széltét-hosszát végigszántja, s Lemminkejnent megtalálja. Tépett testet összetoldoz, sírva illeszt csontot csonthoz. Hegy hollóját szóra bírja, mi volna az élet írja.

Hegyi holló azt feleli, élet írját égben leli.

Holtat avval élemítsen, teli tenyérrel merítsen sűrű, sárga napsugarat.

Szeméről a köd felszakad, Lemminkejnen mégsem szólal.

»ínyed ízesítem írral, gyógyfiivekről gyűjtött mézzel! Fiam, holtadból felérzel, leikecském, életre éhes, ez világon vétlen vétkes, kit én szültem, én etettem, a haláltól visszavettem!«"

Szépséggel szánva a szűnőt, teremtettel tovatűnőt, orv bánatot orvosolva, Lemminkejnenről dalolva így zengette kantcléjét megjárván a múltak mélyét ősi istenek utóda, teremtő titkok tudója, vén vajákos Vcjnemöjnen.

III. Ilmarinen

Hej, fönt a fényes magosban kék köntösök selyme lobban. Tengerszéltől tengerszélig libbenő fodor feltér lik, foszlik szét egy furcsa felhő, csillog nyolc ezüstcipellő,

38