Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Csordás Gábor: Rontás és reménység (vers)
Hát te mit tudsz, hetvenkedő? Ott egy nyírfa. Ha leméred, hány lépésre áll mögötted, tudónak tudlak, s kiállók. “ „Ezerig is elszámlálok!" Vén vajákos Vejnemöjnen a kakaskát küldte könnyen molmszőnyeges mocsárba, iszonyú mély ingoványba. „ínyem híg iszapot ízlel, szám telik szivárgó vízzel! Jól van, győztél, Vejnemöjnen! Kérlek, szabadíts ki innen! Add kezed, hadd érjek partot!" „De amit kezemben tartok, vedd menyasszony-foglalónak! Vidd és még ma add Ajnónak!" Meghunyászkodott nyakaska, tépett tollú kis kakaska szégyenét titokban tartja. Azért Ajnó édesanyja, Joukahajnen jó szülője érzi a bajt jóelőre! „Fivér, férfivá ha serdül, húgocska, ha vére zsendül, csak külön keresse dolgát! Egy fészekben kelt fioláik tél előtt kitollasodva szállnak szállást messzeliagyva. Külön kelnek vándorútra. Ajnó, menj vízért a kútra! Te meg hozz fát a berekből!" Ajnó asszonyi dologra, fivér fát vágni dohogva egyenként hiába indul. Vas kicsorbul, víz kicsordul, akik külön fél egészek, révedeznek, mint a részeg. Szív a szívvel, vér a vérrel: Ajnó vödre nyírfaágon, északon metszett suhángon ring a déli kút vizével. Jöjj, kikelet, kívánt, kellő, tündér tavasz, szagos szellő! Fényben fürdő friss füvellőn szép szüzecske, járj szökcllőn! Tépd a rétek tarka hímét, míg a sorsod elvisz innét! Vén Vajákos Vejnemöjnen hideg házba hurcol innen! „Ukkó, a virágfakasztó, az ős öreg áldjon, Ajnó! Kötöd a menyasszonycsokrot? Joukahajnen adta azt ott? Jegyajándék, mit én küldtem!" „Meg nem leljük már a fűben!" „Édes tövis, tűnő élet, vérezd, vagdosd csak a vénet! Tanulj, tudás, mit sem érő! Szép-tudatlan él az élő." Ajnó akkoron alázva bémegyen a belső házba. Szedi elő a szuszékból, a nyja-hoz ta hagy a t ékből, asszony-ősök cifra alját. Ősz szüléje bánatára fejér gyolccsal fedi karját, selymet simít sár hajára. „Haliga, hogy suttog a semmi: menni! menni! menni! menni! Ég veletek, locska lények, sajgásból szőtt semmiségek! Múlást csűrő csontmotollák, tátott csőrök, tollvitorlák! Ég veletek, égerberkek, vackot rejtők, viharvertek! Selymes bükkök, sudár tölgyek,
