Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Podmaniczky Szilárd: Őszi melltartó (vers)
Podmaniczky Szilárd // Őszi melltartó Vasárnap este mikor végre idáig jutok olvasni dőlök az ágyra vetve de fél óra alig telik elfáradt szemem mindent látok betűk vesznek újak jönnek egyenesen félreolvasok próbálom aztán a verset mert rövid és nagyobb de ott is száll a szemem fénye s máris inspirálva vagyok vakon mondva olvashatok: „őszi melltartó" „nem sírtál még félhomályost" utóbbit azt könnyen érzem de a melltartó ősszel félhomályos valami nagyon sárga házat látok benne röhögnek az emberek röhögésük ütemére leng a kintre nyíló ablakon a tartó függőleges ősz van hűsre vált az utcaszél neontálban áll az ég mint hóhulláskor éjjel, estefelé ezek meg hangosan röhögnek ott fenn ahogy a melltartó-inga leng kéttenyérnyi őszi füst minden kopár vagy fújt ezüst áfáknak lombja elmaradt csak rajtam van némi zöld az ing ahogy ott ülök ősszel a melltartó alatt 52
