Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (I. rész) (Fordította: Szenyán Erzsébet)
Afrika problémája az ember és a környezet közti ellentét, a hatalmas térség (több mint harmincmillió négyzetkilométer!) és annak védtelen, mezítlábas, szegény lakója közti ellentét. Bármerre fordulunk, mindenütt óriási távolságok, mindenütt végtelen, lakatlan, üres területek. Száz és ezer kilométereket kellett az afrikaiaknak gyalogolniuk, hogy más emberekkel találkozzanak ( nem mondhatjuk, hogy más emberrel, hiszen magányos ember azok között a körülmények között nem létezhetett). Semmiféle információ, tudás, technikai vívmány, áru, mások tapasztalata nem talált utat, nem jutott el ide. Nem létezett a csere mint a világ kultúrájában való részvétel eszköze. Ha előfordult is, kizárólag csak mint véletlen, mint ünnepi esemény. Csere nélkül pedig nincs fejlődés. Leggyakrabban kis létszámú csoportok, törzsek, nemzetségek éltek itt elszigetelten, szétszórva a végtelen, ellenséges térségeken, a malária, a szárazság, a hőség, az éhség halálos veszedelmétől fenyegetetten. Másfelől viszont az, hogy kis csoportokban éltek és mozogtak, lehetővé tette, hogy elmeneküljenek a veszély, például a szárazság vagy a járvány elől, s ily módon megmeneküljenek. Ezek a törzsek ugyanazt a taktikát alkalmazták, amelyet régebben a könnyűlovasság a csatatereken. Az alapelv a mozgékonyság, a frontális összecsapás kerülése, a baj kijátszása, kikerülése. Ez az oka annak, hogy az afrikai ember hagyományosan mindig úton volt. Még ha letelepedett is, faluban élt is, akkor is úton volt, mert időről időre az egész falu elvándorolt - vagy a víz fogyott el, vagy a föld vált terméketlenné, vagy járvány tört ki, s akkor útra kellett kelni menedéket keresve, jobb sorsot remélve. Csak a városi lét hozott nagyobb stabilitást ebbe a létformába. Afrika lakossága egy egész földrészt befedő, gigantikus, összefonódó, egymást keresztező háló, állandóan mozgásban, hullámzásban lévő, egyik helyen összetorlódó, másik helyen szétszóródó, gazdag szőttes, színes szőnyeg volt. Ez a kényszerű mozgékonyság az oka, hogy Afrika belsejében nincsenek régi városok, olyan régiek, amilyenekkel Európában vagy a Közel-Keleten találkozhatunk, s amelyek ma is léteznének. És ugyanígy - megint csak Európával és Ázsiával ellentétben - nagyon sok nép (némelyek szerint az összes) olyan területen él manapság, ahol azelőtt sosem lakott. Itt mindenki jövevény, mindenki máshonnan jött. A közös világuk Afrika, de a földrész határain belül évszázadokon át vándoroltak, változtatták helyüket ( a kontinens különböző pontjain ez a folyamat még mindig tart). Innen származik ennek a civilizációnak a megdöbbentő jellegzetessége - az ideiglenesség, átmenetiség, az anyagi folytonosság hiánya. A még csak tegnap összetákolt kalyibának ma már nyoma sincs. A három hónapja még megművelt föld ma már parlag. Az egyes társadalmakat összeforrasztó, állandóan élő folytonosságot itt a törzsi és rituális folytonosság, az ősök mélyen gyökerező kultusza biztosítja. Az afrikaiakat tehát az anyagi vagy területi közösségi érzés helyett sokkal inkább a lelki közösség fűzi össze. Az autóbusz egyre mélyebben hatol a sűrű, magas trópusi erdőbe. A mérsékelt égövi természet fegyelmet és rendet tükröz: itt egy fenyőerdő, ott egy tölgyes, 49
