Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - CIÁNSZŐKE TISZA - Körmendi Lajos: A halhatatlan Tisza (Beszélgetés Dr. Hamar József ökológussal)

- A tiszai katasztrófának vannak-e bizonyos erkölcsi következményei, tanulságai?- A Tisza az emberek, országok egymáshoz való viszonyát is jelenti. Én tizedik éve a határainkon kívüli Kárpát-medencében is dolgozom, soha senkivel nem volt semmi bajom. A ciánszennyezés miatt valami mintha megint megszakadt volna, amit helyre kell hozni. Annak nagyon örültem, hogy a tiszai katasztrófa kapcsán senki sem románozott ebben az országban, mindenki a saját tragédiájaként élte meg a folyó pusztulását. Az emberek felfogták, hogy ez valóságos tragédia volt, megsiratták a Tiszát, gyertyát gyújtottak, harangok zúgtak. Láttuk a televízióban a halászt, aki sírt, és nem azért, mert nincs tovább munkája: ő a folyót siratta. Megrázó volt. A mostani reagálások azt mutatták, hogy egy folyó több mint egy meder, amiben víz folyik és halak úsznak. Egy folyó, ha tudat alatt is, a saját kultúránknak, történelmünknek, önbecsülésünknek is része. Ez a folyó a mienk, s ezzel most történt valami. Sok mindent ki lehet bírni, ezt is, csak türelem és bölcsesség kell hozzá. Ki kell várni. Az itt élőknek eddig sem repült a szájukba a sült galamb, kemény dolgokat ki kellett állniuk. Az biztos, hogy a ciánszennyezésnek igen nagy sajtóvisszhangja volt a világban is. Az embereknek, akik valamilyen formában érdekeltek voltak, idejártak a Tiszához, számítottak arra, hogy ismét visszajönnek, azoknak megrendült a bizalma. Annyira fejlett volt bizonyos helyeken a falusi turizmus, az ökoturizmus, hogy ide már szervezett csoportok is jöttek, s most az utazási irodáktól hallom, hogy sorban mondják le foglalásaikat. Nekem amiatt vannak aggályaim, hogyan közvetítjük majd kifelé ezt az egész problémakört. A Tisza tragédiája után rögtön megjelentek azok a csoportok, akik itt valamiféle koncot remélnek. Ok majd rátelepednek mindenre, megmondják, mi hogyan történjen. Kíváncsian várom, melyik lobby fog győzni. Bármelyik győz is, tudniuk kell, hogy nekünk, ökológusoknak, környezetvédőknek, elég határozott és kemény álláspontunk van, s a Tisza érdekében meg tudjuk mozgatni a közvéleményt. Mi hitelesek vagyunk, bennünk még van bizalma az embereknek, talán több is, mint másokban, akik a témában szintén megszólalnak.- Vajon mi mindent jelenthet a magyar ember számára a Tisza? Talán a folyó múltját is, amire most, a ciánkatasztrófa után, fájdalmasan jó érzés visszagondolni, ugyanis az 1669-1670-ben Magyarországon járt angol orvos, Edward Browne még ilyen mondatokat írt le: „A Tisza Európának halban leggazdagabb folyója. Általában az a szólásmondás járja, hogy a folyó két rész vízből, egy rész halból áll". Nyilván jelenti a népdal által megcnekelt idilli helyet, ahol „Tisza partján mandulafa virágzik..." Bizonyára úgy is látjuk, ahogy Petőfi láttatta velünk, őrültnek, „ki letépte láncát", s emiatt él bennünk a félelem, főleg a nagy tavaszi és őszi áradások idején. Azt hiszem, nem csupán meder és víz jelentése van az emberekben a Tisza szónak, hanem érzelmek kapcsolódnak hozzá, mint egy szeretett nagyapához, aki mondákat, legendákat mesél, népdalokat dúdol, verseket mond az életet adó folyóról. De talán még ennél is többet jelent a Tisza a mi számunkra: valami tudatalattiból néha előtörő ősi, spirituális dolgot. Arra gondolok, amit Tatársztánban tapasztaltam: ott folyik az iszonyú széles Volga. Am a tatárok nem Volgának hívják, hanem Itilnek, ami azt jelenti, hogy Atilla. A hun király nevét adták neki, mert a folyót is ősüknek érzik, mint a nagy király-elődöt. Egyfajta mitologikus gondolkodást sugall ez a névadás. Tőlünk keletre élő népeknél a folyó egyenesen mint ősapa vagy ősanya jelenik meg a népmesékben vagy a mítoszokban, sőt esetenként úgy, mint istenség. Talán kimondatlanul is ez az emberfölötti lépték él valahol mélyen a magyarságban is a Tiszával kapcsolatban. Azért is lehetett talán olyan megrendítő a folyó tragédiája, mert ez a szinte halhatatlan istenkép szenvedett csapást.- A Tisza halhatatlan. Bíznunk kell benne. A természet olyan, hogy tudja regerenálni önmagát. A folyók mindig is kulturális, gazdasági és egyéb társadalmi szervezőerőt jelentettek, mindig kultúrák kapcsolódtak hozzájuk. Azt remélem, hogy a mostani csak átmeneti állapot, s a folyó újjáéled. Az a kapcsolat, ami a Tisza és az itt élő emberek között volt, az hihetetlenül szoros egzisztenciális, társadalmi és egyéb kötöttséget jelentett. Nyilvánvaló, ha van egy ilyen erős kapocs, és hat rám valamilyen formában, ez a viszony előbb102