Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - A JÖVŐ SZÁZAD IRODALMA - Reményi József Tamás: A jövő század olvasója
Reményi József Tamás A jövő század olvasója A jövő század olvasója nem fut majd divatok után, és nem is legyint rájuk gőgösen. Nem vélelmezi előre sem azt, melyik könyv fog tetszeni neki (a slágerlisták gondos ismeretében), sem azt, melyiket fogja utálni (a slágerlisták dacos elutasításával). Nem befolyásolják politikai elfogultságai, hallomásból rögzült ellenérzései, nem gondolja majd, hogy a nép-nemzeti szerző nyilván csak a hodu utu reá nyelvet érti, ha költő, Szabolcskát formázza, ha prózaíró, vitéz Somogyváry Gyulában ragadt, egyébként is reakciós, fajgyűlölő és veri a feleségét; az urbánus átkozottja viszont nyilván valami vigéc, de legalábbis zsidóbérenc, a magyar nyelvet gyilkolja, s ha nő, feminista, ha férfi, homokos. Tehát nem fog botrányt csapni (hetilap postarovatában, minisztériumi feljelentésben, parlamenti mennydörgésben stb.), amikor Istent, hazát, családot gyalázó sorokat gyanít egy publikációban, és akkor sem kiált ombudsmanért, ha egy novella negatív hősét Kanalasnak hívják. A jövő század olvasójának már nem kell kételkednie saját elmebeli képességeiben, amikor szakértő kritikus a segítségére siet: „lételméleti meghatározottságunk függvényében ez az alulretorizáltsági metódus korántsem diszkriminatív". Vagy amikor azt kell megemésztenie, hogy „e költői nemzedék egy rajban röpült föl, ám mindétig a szülőföld izzó vonzásában maradva". A jövő század olvasója nem fogja gyermekét kegyesen Móra Ferencre szorítani, tiltva tőle az Alien24 illusztrált ponyvaváltozatát, miközben ő maga a Budai milliárdosokat falja. És nem vágja földhöz kedvenc krimiíró klasszikusának eddig kiadatlan munkáit a Superprint Kftbt „műfordítójának" dadogó mondatai, förtelmes stílusbicsaklásai, „szerkesztőjének" tudatlansága, „korrektorának" nem léte miatt. De az sem fordulhat elő vele, hogy könyve földhöz csapás nélkül is darabjaira hullik, mielőtt a harmadik ívig eljuthatna (mely ív viszont kétszer is be van ragasztva, a negyedik helyett...). A jövő század olvasója nem fogja drágállni a könyvet, dohogván, hogy egy regény áráért akár két WC-illatosítót is vehetne, egy karcsú verseskötetéért pedig hat buszjegyet. A jövő század olvasója ugyanis nem fog olvasni. A mai értelemben vett, hagyományos olvasást bizonyosan el fogja hagyni. A réges-régi könyvek maradéka kevesek szenvedélye lesz, mint a középkorban, kevesek titka, mint Bradbury és Truffaut Fahrenheit-utópiájában. Ez mégsem jelenti majd a barbarizmus eljövetelét, a kultúra katasztrófáját, a humanizmus alkonyát stb. A vizualitás forradalmi átalakulásának következményeként a szövegek funkciói alapvetően módosulnak, a szövegek használata, a szövegkövetés szokása, jellege, technikája változik. Umberto Eco szellemes paradoxonjainak egyike szerint mivel a számítógépek képernyőin is túlnyomórészt betűk villognak, az elektronikus kultúra nemhogy végképp eltávo- lítana az írott kommunikációtól, hanem épp ellenkezőleg, olvasásra bír már-már elvesztett tömegeket. Eco tehát az e-mail forgalom, az elektronikus könyvtár igézetében bízik. Csatlakozhatunk hozzá, alapvető megszorítással: ez az esély nem azt jelenti, hogy utódaink a Háború és békét majdan monitorról fogják falni, és a Szép versek közt gombnyomásra válo74
