Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - A JÖVŐ SZÁZAD IRODALMA - Sándor Iván: Regényszinopszisok - 2080
A jövő század irodalma Sándor Iván Regényszinopszisok - 2080 Kedves Hallgatóim! Ahhoz, hogy valaki a mai program címében feltett kérdésre válaszolni próbáljon, legalább is Verne Gyulának kellene lennie. Vagy, mondjuk, H. G. Wells- nek. Vagy nyolcvan évvel idősebbnek kellene lennie. Egyikre sincs esélyem. Megpróbálom tehát elképzelni, hogy nyolcvan év múlva milyen regények jelenhetnének meg. Legyen ez ma itt a mi együttes, közös társasjátékunk. Engedjék meg, hogy három változatot foglaljak össze néhány mondatban. Tehát: regényszinopszisok, 2080. Egy fiatalember visszagondol a gyerekkorára. Eszébe jut a riadtsága, amikor éjszaka neszekre ébredt; amikor a szomszéd szobából áthallatszottak a szülei léptei. Szinte látja maga előtt a kislámpa fényét. Az árnyékokat. A sötét sarkok rejtelmeit. Felidézi az érzéseket, a félelmeket, a szívet melegítő pillanatokat, az illatokat, az ízeket. A fiatalemberből férfi lesz, de megmarad benne a vágy az emlékezésre. Próbálja összerakni a történeteit, a tapasztalatait, az életét. De minden csak töredékekben marad meg. Megjelennek előtte a szülők, a barátok, a szerelmek, a tájak, a fények, a beszélgetések foszlányait is mintha hallaná. Szeretné megtartani az emlékezetében azt, aki volt, aki lett belőle, de minden homályba vész. És nem történik semmi más. A másik változat: egy fiatalember arra ébred, hogy kopogtatnak a szobája ajtaján. Két idegen lép be. Felszólítják, hogy kövesse őket. Igen, de miért? És hová? Majd megtudja, most tartson velük. Különös dolgok történnek. Nem talál magyarázatot arra, hogy miért kell a két idegent követnie. Arra sem, hogy miért hallgatják ki. Mintha egy tárgyalás vádlottja volna. De ez sem bizonyos. Asszonyok jönnek. Tanúk. Szerelmek. Ismerősök. Végül valóban ítéletet hoznak. Ezt sem érti. Ki, és miért ítélte őt el? Meg kellene értenie, hogy ki Sándor Iván és Alföldi/ Jenő előadása elhangzott Kecskeméten, 2000. március 22-én, a Jövő század irodalma című tanácskozáson, Fried István és Reményi József Tamás írása hozzászólásként érkezett. Háy János és Szigeti László élőszóban kapcsolódott a vitához. 63
