Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - Lengyel András: Genézis és kompozíció viszonya az Esti Kornélban (Kosztolányi kísérlete az én-integritás bomlásának kompenzálására)

E rész megírását követően azonban az Esti Kornél-történetek megírása megszakad; 1928-ban egyetlen ilyen történet sem került ki műhelyéből. Ennek okát nem tudjuk, az életrajzi kutatás színvonala és terjedelme méltatlan Kosztolányi írói rangjához. így csak föltételezni lehet, hogy valószínűleg fia, Ádám pszichiátriai kezelése, illetve a beteg gyerekért való aggódás - ez az önmaga által utóbb élete mélypontjának tekintett esemény - térítette el a munka folytatásától. Akárhogy történt, annyi bizonyos, ez csak ideiglenes hallgatás: szünet volt, mert 1929-ben újra Esti-történetek (is) születnek, sőt a termés ekkor ugrásszerűen megnő. Ekkor jelenik meg a majdani könyv II., V és XVI. fejezete - valamint további öt, kötetbe föl nem vett novella (Pofon, A patikus meg ö, Esti és a halál, Zár, Kalap). Ez a termékenység kétségtelenné teszi, hogy immár többről van szó, mint egy alkalmi figura alkalmi szerepeltetéséről; Esti immár életre kelt. Ennek jele, hogy az utóbb a könyv II. fejezetévé lett Vörös ökör című novella (Kosztolányi 1929) visszavezeti az olvasót Esti gyermekkorába, s megformálja azt a történetet (első nap az iskolában), amely az Esti-„életrajz" kezdőpontja lehet. Hogy itt megint a szerzői én önmegnyilvánítása zajlik, nem kétséges; a konkrét, „történeti" időpont (1891. szeptember 1.) szerepeltetése önmagában is a „történeti" Kosztolányival való megfeleltetést sugallja. De ennél fontosabb, hogy, vélhetnénk, Estiből itt, e kezdőponton lesz Esti Kornél, - méghozzá a szöveg zárlatában, mindent a névre kifuttatva. A tanító ugyanis, aki megdicséri a szép i betűket író kisfiút, megkérdezi a gyerek nevét. Hogy hívnak téged? - kérdezte tőle. / A kisfiú fölkelt. Valamit motyogott, nagyon halkan. /- Nem értem - szólt a tanító. - Mindig bátran és értelmesen felelj. Mi a neved? - kérdezte mégegyszer.. / - Esti Kornél - válaszolta a kisfiú, bátran és értelmesen" EK 1:30.). Ám ha a könyv olvasása helyett visszamegyünk a fejezet eredeti novella-változatához, az 1929-ben publikált szöveghez, legnagyobb meglepetésünkre kiderül: e novella nem Esti-novella, benne Esti Kornél neve elő sem fordul. Sőt ott, ahol a könyvben Esti neve áll, a novellában még az író saját neve olvasható: „Mi a neved? - kérdezte még egyszer [a tanító]. / - Kosztolányi Dezső - válaszolta a kisfiú, bátran és értelmesen" (Kosztolányi 1929.57.). Ez a szövegváltozat szempontunkból legalább három vonatkozásban perdöntő.

1. Esti, mivel neve elő sem fordul, még ebben a szövegben sem kapta meg keresztnevét, pedig ez, mint „bemutatkozásra" kihegyezett történet, ideális lett volna erre. (A könyvbeli változatban ezt a lehetőséget Kosztolányi ki is használja.) 2. Ez a novella-változat hangsúlyozottan „önéletrajzi", önmegnyilvánító jellegű; azzal, hogy az elbeszélt történetben Kosztolányi a saját nevét adja a szereplőnek, az önéletrajzi - referenciális - olvasatra ad meghatalmazást. Ugyanakkor (s ez a későbbiekben fontos lesz), a szerzői név novellában való szerepeltetése óhatatlanul a szerzői én fikcionalizálódásával jár. 3. Az a tény pedig, hogy ez az „önéletrajzi" szöveg utóbb a könyvben minden törés nélkül, könnyedén Esti-történetté válik, válhat, pusztán a név cseréjével, kétségtelenné teszi, hogy a fiktív Esti, a fiktív „Kosztolányi" és a szerzői én között valamiféle átjárás van.

Ha a könyv keletkezéstörténetét ezt követően is nyomon követjük, kiderül, hogy a szövegszerveződés folyamatában jó fél évvel később, 1930 közepén következik be jelentős fordulat. A Nyugat 1930. július 1-i számában ugyanis Kosztolányi Csók címmel tett közzé egy terjedelmes novellát, s ennek első mondatában Esti végre már Kornélként, azaz teljes nevén jelenik meg: „Amikor Esti Kornél 1903-ben az érettségin praeclare maturus lett, az édesapja szabad választás elé állította" stb., stb. (Kosztolányi 1930.11.). Ez a mondat (s folytatása) így több szempontból is roppant beszédes. Nyilvánvaló ugyanis, hogy itt a Vörös ökör-ben megkezdett, hangsúlyosan „önéletrajzi" szövegalakítás időrendi folytatásáról van szó. Az iskolába kerülés elbeszélése után itt az érettségiről, illetve az érettségi következményeiről számol be a szöveg; a Csók a Vörös ökör egyenes fabuláris folytatása. (Utóbb, a könyv kompozíciós egységében is egymást követő fejezetek lesznek ezek.) De - s ebben érhető tetten a fordulat - ezt az „önéletrajzias" önmegnyilvánítást itt egy korábban részben már kialakult, s most csak aktualizált és „kikerekített" idegen név, Esti Kornél neve el53