Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Varga Imre: Védettek, védtelenek (Beszélgetés Baráth Tibor szociális munkással)
- A gyakorló taoistának mindig úton kell lennie, nem?- így van. A megállás, az a felismerés tragédia számomra, amikor azt kell mondanom, hogy akkor ilyen lesz az életem a későbbiekben is. Kész. Ez a lenyugvás, bemérhetőség számomra a halál. Énnekem az első házasságom gyakorlatilag ilyen volt, ezért kilátástalanná és nyomasztóvá vált. Mindent borítani kellett, hogy ki tudjak kerülni belőle.- Ahhoz, hogy hitet adj, hinned is kell, hogy hiteles legyél. Vallásos vagy?- Nem. De azt hiszem, hogy hiszek istenben. Egy felsőbb erőben egész biztosan. A mesterben. Mindegy, hogy nevezzük. De nem tartozom semmilyen irányzathoz, csoportosuláshoz.- Nem vonzanak a vallási csoportok?- Nem, mind beszennyeződött. Pontosan ezek azok a dolgok, amikre nagyon vigyázni kell. Egészen tisztának maradni. Az ember próbáljon közvetlen kapcsolatot kialakítani, és ne vegyen hozzá igénybe közvetítőket. Még filozófiai szinten sem. Egyébként ez elég vadul hangzik. De nekem az a tapasztalatom, anélkül, hogy különösen elmélyültem volna bármelyik vallási irányzatban, hogy az ember képes magának kicsiszolni, kidolgozni, kialakítani vagy kialakul természetszerűen, én nem tudom, hogyan történik igazából, olyan életszemléletet, amivel békességben tud lenni a világban. Azt hiszem, ez a legfontosabb. A készen kapott filozófiák, teóriák vagy passzolnak az emberre vagy sem. Akkor pedig a filozófián kell alakítani, amit engednek vagy sem, vagy pedig az embernek kell alakulni, ami vagy javára válik vagy sem. Lehet az eklektikus, lehet az csiszolatlan, meg lehet az hiányos, ha az illető jól megél vele és jól érzi magát a bőrében, és még kárára sincs másnak, nem használ, de nem is árt másoknak, akkor az jó, akkor az elégséges. Nézem, ahogy végzik a rituálékat, legyen az keresztény vagy buddhista, és azt gondolom, tudja valaki egyáltalán, hogy mit jelentenek? Maradt egyáltalán valami értelme ennek az egésznek? A hívőknek jelentős része ezen a felszínen mozog, és a lényeg számára elveszett. Talán épp a külsőségek miatt.- Minden vallásnak megvan a felszínesebb és a mélyebb követése. A rituálé, ez a felszín, a valóság megélése, a törvény szerinti élet, amit a mesterek tanítottak. Jézus, Buddha nem voltak vallásalapítók. Hanem a valóságtapasztalatukat, felismerésüket próbálták továbbadni a tanítványoknak.- Ami velem történt az életben, azt nem így közvetítették felém, hanem másképp. Amikor úgy éreztem, hogy abba kell hagynom a dohányzást, akkor abba tudtam hagyni a dohányzást. Amikor úgy éreztem, hogy abba kell hagynom a húsevést, akkor abbahagytam a húsevést, nem ettem egy évig belőle. Nem külső elvárásoknak akartam sosem megfelelni. Ha elvárások is voltak, legalább belsőből fakadók. Az enyémek, a sajátjaim voltak. Azt hiszem, hogy így történik most is, amikor az apasággal bíbelődöm. Kedvesem azt mondta, hogy szeretne gyereket. Mire én: már negyvenkét éves vagyok. Szóval voltak fenntartásaim az utóddal kapcsolatban, és kértem időt. Hála istennek, kaptam is.- Negyvenkettőnél kevesebb már úgysem leszel!- Úgy néz ki, hogy amikor eljön az ideje, akkor jó szívvel tudok és nyugodtan tudok belevágni az újabb fejezetbe. Majd meglátjuk. Beszélgettünk a Gránátos utcai védett szállón, két ülésben 1999. július 15-én és 22-én. 77
