Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 5. szám - Varga Imre: Védettek, védtelenek (Beszélgetés Baráth Tibor szociális munkással)

ötszázezer forintot tehetne félre, havi húszezerrel számolva, ha ezt lakástakarékra teszi, akkor még körülbelül ötszázezret fel tud venni kölcsön. Egy millióból egy szoba-konyhát azért meg lehet célozni már. Jó, a nyolcadik kerületben, a sűrűjében, de az már nem hajléktalanság. Akkor már van saját lakás. Tehát mi valahogy erre próbálunk kiutat találni a mi eszközeinkkel. Tudunk nyújtani természetbeni juttatásokat, tehát itt lakhat, és ezt humán szolgáltatásokkal kiegészítjük. Anyagi juttatásokat, pénzt adni viszont nem tudunk, ezt nekik kell megkeresni. Ez eléggé korrekt dolognak tűnik a jelenlegi magyar állapotokat ismerve.- Nem merít ki nagyim az iszákosukkal való foglalkozás? Nem veszel bele az ő gondjaikba, bajaikba? Közösségi, társasági lénynek tartod magad?- József Attila elég sokat jelentett egy időszakban, most is, de most nem forgatom annyira, ő írja valahol, hogy: Ne csatlakozz a hadhoz! Jártam közösségekbe, különféle helyekre. Annak idején párttag is voltam. Rájöttem, hogy nekem nem nagyon kéne közösségekbe járnom. Bár ezt a pejoratívabb értelemben, a csordához vagy a nyájhoz való tartozásként fogalmaztam meg magamnak. A nyáj melege és az együttbégetés öröme, ami úgy tűnik, hogy nem nagyon kell. Valószínű, hogy ezért választottam ilyen tevékenységet is, mert ez kapcsolatok sora, még akkor is, ha akár csoportfoglalkozást csinálok, szóval ez egy tiszta és számomra eléggé követhető viszonyrendszer. Amiben nagyon kézzelfogható a felelősségem, a saját szerepem, igen, az egész viszonylag tiszta. Kívülről persze befolyásolt, de úgy érzem, hogv kézben tartható számomra még a dolog. Tudod, jártam a buddhistákhoz egy darabig, és akkor elkezdték egymást szapulni. Egyik irányzat, a másik irányzat. Kösz, nekem ebből elegem volt.- De csoportban vagy itt is. A munkatársaiddal dolgozol együtt, ez milyen feladatokat ad neked?- Hát ez kemény menet volt. Az indulásnál nagy indulatok öklelőztek. A team két csoportból toborzódott. Az egyik kolleganőm és én már egy éve leszokókkal foglalkoztunk az intézmény alagsorában, viszonylag eredményesen. Az volt a hat fős próbaév. A másik csoport, az átmeneti szálló, mint ellátási rendszer nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, nem volt jó. Az egész team demoralizált volt szerintem. A vezetés úgy döntött, hogy az átmeneti szállóból is józan otthont alakít ki. Mi a kolléganőmmel viszonylag kiforrott elképzeléseket, munkamódszereket hoztunk magunkkal, bár nem csupa zsenialitásból. Hanem azt csináltuk, hogy legelőször is körbejártuk az összes hasonló intézményt és mindent elloptunk, amit arra érdemesnek találtunk.- Mármint ötletet.- Mint ötletet, és abból csináltunk egy koktélt, amit úgy jónak tartottunk, és az idő, az az egy év is hozott tapasztalatokat. Akkor följöttünk a késszel. Ilyen körülmények közé, egy ilyen teamhez, és hát ebből támad a konfrontáció. A kolléganőm kedves és okos nő, nagyon együtt tud működni. Én viszont nem! Én viszont sprőd vagyok és nem engedek a negyvennyolcból, ha meg vagyok győződve az igazamról, akkor tűzön-vízen keresztülmentem. Nekem se iskolám, se szakmai gyakorlatom nem volt akkor. Egy éve dolgoztam itt és a szakmában is csak másfél éve. A kollégáim nem nagyon tudtak hová tenni. Ráadásul főnököt is kívülről hoztak. Addig, amíg lent teljesen autonómok voltunk, itt kaptam egy vezetőt. A főnök pszichológus, dolgozott alkoholistákkal is, de nem ilyen körülmények között, és nem ilyen célkitűzésekkel. Hihetetlenül vegyes volt a csoportunk. Ezen belül kis érdekszövetségek szerveződtek. Volt tehát egy kipróbált modell, és azt kellett ilyen körülmények között elfogadtatni. Én ezt feladatomnak éreztem, de nem voltam fölkenve hozzá. Azt a két évet nem kívánom senkinek. Mivel nem voltak eszközeim, ezért aztán mindent megragadtam, a hisztériától kezdve az ajtóbecsapáson keresztül majdhogynem a kurva anyázásig. Végül is úgy érzem, azokat a szempontokat, amiket szakmailag fontosnak tartottam, sikerült elfogadtatnom. Két év együttműködés után jutottunk el odáig, hogy a hozott értékek közössé váltak. Ehhez az kellett nem egy esetben, hogy az egész se68