Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Tandori Dezső: Vallomás Weöres Vándornak; Hölderlés; Páris hida(j)i; Szarba ment, jó, persze-nem-jó, de az se; Hézz; hézz ide (versek)
£ nyilallás ezer voltja. S a lépcsőn csak megleli cipőd sr, sarka az egyetlen jégdarabot, mely körül kifordulhat a világ, nem fordul ki, elfeketedhet, nem feketedik el, az új tavasz olajos illatú dzsungel teste nem a párducé, mely eltűnik benne, nem is tűnik el egészen. Tekeregnek a russzó forma bozót körvonalai, sötét olajban, ez lett nyilazó anteuszidból, de nem lettél nyuszi! Anteuszi légy, ne nyuszi, de sajnos, akinek ezt írhatom, tényleg azt érzem, le van szarva, nem volna, dehogy van, de hogy bárkinek én: az le, az van, jaj, jaj. Jaj, Pastoraleona. Szarba ment, jó, persze-nem-jó, de az se Az se érdekel, akkor mi van. „Akkor". Ha szarba ment. Most mi lehet. Folytatódás jóra, rosszra, neked előbb rosszra, mert el kell olvasnod, mi a válasz, és mi lenne, ha szarba ment, nem te akartad eleve, eleve mi az, hogy „eleve", és hagyod a francba. Valami így félre- és visszasikerült. Vissza és félre. Ott egye meg a rosseb. Kevesebb-több, mindenki arra értheti, amire akarja. De hát ha megmondtad, kinek írsz te és mit. Jó, most lábadozol. Csak a lábad ne juttassák eszedbe. Beveszel egy Ibuprofcnt. S a többi mint fent. De az olcsó poének tálján. Olcsó poének tálján: nehéz érintkezésben még - és ha küzdő alkatoddal nem leszel már: már -a... mivel? Nehéz érintkezésben. Mekkora időszakasz lehet így, hogy semmi ne Legyen és ne is Vágyj rá, hogy lenne? Héz. 5
