Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Nagy Gáspár: Amikor a gall kakas négyszer kukorékolta el magát (Volt egyszer egy foci VB, anno 1998)
A bal hosszú amúgy kitüntetett hely. Oda ívelt a ballal a veterán horvát Proszinecski is a nagyon ügyes jamaicai trombitásoknak. Még jó hogy a kameramann pont akkor nem a lelátón szambázó bombázókat pásztázta, pedig a mi ékes szavú Jenőnk is erősen biztatta... keresvén a csokiszín árnyalatait. Összejön minden. Hol a foci, hol a lányok! Szép zavar és időhiány. Meg itt a nyakunkon a kormányalakítás is. Ha nem úgy sikerül, én például a foci vébé helytelenül megválasztott idejére fogom a malőrt. Mert nem lehet feszes zakóban (ráadásul van még egy derék Zakó vezetéknevű szociverő kanizsai kisgazda képviselő is!) nyakkendőben tárgyalgatni délutáni, estvéli órákban fideszes centereknek és pengés középpályásoknak, hogy közben lankad a figyelem, illetve folyton arra is gondolni: szép-szép volt az a Ronaldo-bomba oda jobb alsóba, de még szebb volt ahogy a második felvonásban megvillant és jobb külsővel odaterelte a lasztit Bebeto csukájához, emígyen szólván ékes portugálul: „ha már itt vagy öreg, rúgd te a harmadikat!" Szegény marokkói királyság! De mondom, ebből csak gond lesz, mert közben becsúszik négy kisgazda mez a palotába, onnan a fakóból. Aztán már kiabálhatunk a lelátóról... ahogy a B-közép szokta volt: „ezeket kilóra megvették még NB/III-as korukban!" Én igazából olyan ideális focistákat keresek, lehetőleg egy csatársorra valót, főleg, hogy már két föllépésüket is láttam, szóval a jobb lábuk, mint a Ronaldoé, a bal meg a Rivaldoé, vagy az előbb már fennen dicsért Roberto Carlosé. Ez így akkor tökéletes lenne. Ötvözni egy emberben mindent: fejben és lábban a legjobbak erényeit, akkor nem lehet baj. Ilyen politikusok kerestetnek! Szolgáló minisztereknek. Csodacsatároknak. Izgatottan lesem a tévét, hátha! Csakhogy ez ritkán jön össze. Most még csak villanások, szép gólok, csúnya gólok. Meg csúnya váll-könyök ütközetek, alattomos mez- és gatyaráncigálások: az erőfoci modern gladiátorainak kíméletlen párharcai mutatkoznak a képen. A szép gólok szerzői közül ki ne hagyjam a csapatként sem akármilyen babérokra törő (feltéve, ha lesz kitartásuk) nigériaiak egyikét, Oliseh-t, az Ajax középpályását, aki szegény, öreg (38 éves) Zubizarretának adta meg a kegyelemdöfést egy jó harmincasról küldött igen hangsúlyos istenhozzáddal. (Szegény Zu-bizar... öngólját még sokáig emlegetni fogják a spanyolok!) Említsük még a Hagi- utódnak mondott fiatal román Ilié, aztán az ereje teljében levő Batistuta és az öreg Klinsmann mesterien helyezett nyeséseit. A nagy darálásban ezek az ünnepi pillanatok, amikor az ember hátradől, csettint, és habozás nélkül sört haboztat az éppen betévedt vendégnek, és sóhajtozva a mi valahai aranylábú fiainkat emlegeti, hogy így az Öcsi bal lába, meg úgy a Nándi hátrahúzós csele, amit még Hrabal úr is megénekelt, Isten nyugosztalja szegényt! Bámulom a sógorokat. Eddig alig mutattak focira emlékeztetőt, s két döntetlent — egy-egy gólt, Polster és Vastic remek lövéseivel — mégis összehoztak, s mindig akkor, amikor a bíró már szájába vette a sípot, jóval túl a 90. percen. Ilyen szerencsével még akár följebb is léphetnek... Az viszont kiderült, hogy az olaszok mindenképp el akarják kerülni a brazilokat, ezért aztán erős döcögések után Vieri ügyes góljaival elporolták Milla utódait. De a kameruni oroszlánok most a chileiek ellen akarnak bizonyítani, akik két, 79
