Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Bogdán László: Átiratok Múzeuma (Áprily Lajos kakasa; Szabó Lőrinc és az ördög; A nyom; másvilági anziksz; A régi dal visszhangja) (versciklus)
Egyszerre megszakadt, semmivé esett, eltűnt, mennybeszállt, mint sárga szamarak, kiket a hold hajszol körbe, míg be nem hullnak a gödörbe. Messzi pampákon tűnt el az a nyom. Vibrált, félbeszakadt. Addig vezetett. Már nem is tudom felfogni, a szavak, mint hold űzte sárga szamarak, szétszélednek. Iszony kerülget. Gödörbe hullanak, eltűnnek, mint a nyom. A hold hajszolja őket körbe, míg bele nem vesznek az éjbe. A síkon, távol mindentől, a nyom volt, nem volt, fennakadt a kétkedésen, tiltó szavakon, unta, abbamaradt, mint álmomban a sárga szamarak, gödörbe hullt, bizony aranyló szőrű szamarak, szavak: iszony, düh, fájdalom... Nyomot kergettem pampán, tengeren, Nyomtalan hulltam át az éjeken. 1999. január 23. másvilági anziksz bódy gábor a hintán cserhalmi györgy a hintán átüt a fájdalom szövegszerkesztőn tintán hatalmasan kilendül a mennybe száll a hinta a magyar történelem van az ívére írva felszikrázik nagymajtény világos foszforeszkál itt ragyog ötvenhat is az a hajó is itt vár és kitántorgunk megint a tömegsír mohácson most vádlón fclmagaslik összeomlik egy várrom 54
