Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Tandori Dezső: Post scriptum; Lelki egészség továbbra is Berdának; Verses/telen levél, telen (1999/2000) (versek)
Tandori Dezső Post scriptum Berdámk Ha - és itt nincs min vitázni - úgy érzem, ez az áldott rohadt szar eltelt, az élet, akkor mit izgat, hogy ennyi vagy annyi van hátra! De ha eltelt, és ha így érzek, joggal bosszant, hogy még mi lehet hátra. Pont azért, mert eltelt, és egy szar - pár áldott dologgal -, mit van még hátra. De hát ilyen volt (végig, csak ezt nem láttam), látom, és nem vagyok boldog, hogy látok. De alább nem adnám. Mert ismerjük: mi van „alább". Gyerünk. 2000. I. 7. Lelki egészség továbbra is Berdának „Lelki egészségünk"...! Nem az, hogy lelki egészségem megkopott volna, nem, elment bizonyos értelemben. Annyit őrizgetödött! És őrzött engem. Most eltemetem, mint hű kutyát. „Prelubinki Tutyerdő", „Pisátel Neje Pisátelnica", nyugodj, lelki egészség, szánhúzó. Az lenne egészségtelen, ha tovább szolgálnál, tovább lennél egyenrangú velem, az a te mélységes megaláztatásod lenne. Forogj együtt a költőkkel, kiket gyalázatoson túléltem évek számára, de mi számra? Hallgass, szám. Lelki egészségtelenség lenne a bármibe illeszkedő lelki egészség, kedves Prelubinki! Ha nézel most magasodból, a hó alól, lásd: eltelt az élet, megvan az élet, áldott, ahogy van, a franc ott enné. A franc ott enné, áldott az élet, Prelubinki galambocs- kám! Gyarlód mondja ezt, te csak tisztán nyugodj. Járok egyet ficamommal, és ez még mindig több lelki, és a köd pólyája január. Nem az ország kicsi, nem az ország volt kicsi soha, nagy dolgok akaszthatok le egy hárommilliós országban is, érdemes mindenütt, akinek, már akiknek. Nem az ország kicsi, szelleme volt töppedt a vagy-vagyokkal, évtizedek óta, hosszú évtizedekre néz ez vissza, Tutycrdőm, jó lelki egészség kutyám, ki lelked kilehelted. Túl vagyunk, hallom közelről még, s igaz, bár másik ember mondja, pisátyélnék neje pisátyelné. Igen, ku tyám, jó, hogy lelki egészségemként már a hó alatt szabadkozol. Daloljunk ficamodott lábunkkal egy jót a lánchídi ködben, vívjuk meg 38
