Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 1. szám - Poszler György: Műfajok határán (Sándor Iván két évtizede)

évtizedektől megrongált szürkéje. Hazai színek, ahogy hordozzák a hazai történelmet. Hazai színek, ahogy jelzik a hazai sorsokat.

E történelmi-földrajzi konkrétsághoz képest mozdul el az utolsó regény, A szefforiszi ösvény. A történelmi-földrajzi absztrakció irányába. Megemelve az elvonatkoztatás szintjét. Kilépve a régió gondjaiból, eltávolodva a generáció gyötrelmeitől. Jelentés- és eljárásváltás. Valószínűleg határozottan új tájékozódást mutat.

Benne két egymásból táplálkozó, egymást erősítő jelentésréteg csúszik egymásra. Két más szinten absztrahált végszituáció. Az első szint korszakos váltás. Egy világbirodalom vége. A haldokló Róma légköre. A második szint kozmikus váltás. Egy világrend vége. A haldokló civilizáció légköre. Birodalomvége és világvége. Sugallva a legvégső emberi-művészi számvetések megkerülhetetlenségét. Ezért kerül a középpontba az emberi magatartásokat szabályozó törvény dilemmája. A törvény hármas válaszútja. Két múltbeli törvényvariációval. Egy kötelező és egy választható törvénnyel. És egy jövőbeli törvényvariációval. Egy lehetséges törvénnyel. A jövőbeli, lehetséges törvény egyben meg is mutatja: nyitott a kérdés. Végről van szó vagy kezdetről. A múlt törvényei ugyanis a bekövetkező vég felé mutatnak. A jövő törvényes ugyanis a bekövetkezhető kezdet felé mutathat.

Parabola- vagy paradigma-regény. Megfejthető és megfejtendő jelképrendszerrel. A szefforiszi városkapuban madárrá változnak a guggoló koldusok. Madárrá változnak és halkan énekelve felröpülnek. Ha nem tudjuk megfejteni énekük titkát, marad a vég. Ha meg tudjuk fejteni, lehetséges a kezdet. A megfejtés lehetetlen vagy lehetséges voltán múlik minden.

Váltás az életműben? Valószínűleg igen. Hogy miként sikerül, a következő írásokon múlik. Esszéken és regényeken és a kettő ötvözetén is.

19