Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Poszler György: Műfajok határán (Sándor Iván két évtizede)
Poszler György Műfajok határán Sándor Iván két évtizede Az utolsó két évtizedben vált egyértelművé: a regényíró és az esszéista elválaszthatatlan. Ez legalább két szempontot jelent. Először, hogy mindkét műfajban ugyanazok a létproblémák, egyéni és közösségi létproblémák foglalkoztatják. Másodszor, hogy a két műfaj megoldásokban is áthatja, ihleti és vonzza egymást. így van ez az egész időszakban. De a legegyértelműbbé a korábbi regénysorozat utolsó darabjában, a Tengerikavicsban válik. A két évtized pontosítandó. Majdnem két évtized: '81 és '99 között. A határokat két esszékötet jelzi. Egy nagy, könyvnyi esszé '81-ből: Németh László üdvtana; és egy karcsú esszéválogatás '99-ből: Rocinante nyomában. A kettő között sok minden, ami a két évtizedben és az egész életműben a legfontosabb. Érdemes tételesen áttekinteni. Tehát a Németh László üdvtana után regényben. Ködlovas- '83; Századvégi történet - '87; Arabeszk - '91; Átváltozások kertje - '95; Tengerikavics - '96; A szefforiszi ösvény - '98. Tehát a Németh László üdvtana után esszében. A Németh László-pör- '86; Leperegnek a nyolcvanas évek, A kilencvenes évek és Bibó hagyatéka - '88; Vízkereszttől karácsonyig, a nyolcvankilcnces esztendő - '90; Félelem? Remény?, a kilencvenes esztendő - '91; A karnevál harmadik napja, a kilencvenegyes esztendő - '92. És ezután jön - természetesen - a Rocinante nyomában. Valamit - az időpontok értelmezése céljából - érdemes megfigyelni. Történelmi súlyú korszakról van szó. Változások évadáról. A régi és az új rend fordulójáról. Vagy még pontosabban: az évtizedről, amiben lebomlik a régi rend; az évtizedről, amiben berendezkedik az új rend. Éebomlik, de nyomokat hagy maga után. Az intézményekben és a lelkekben is. Berendezkedik, de zűrzavart von maga után. Az intézményekben és a lelkekben is. Az ihletettség egyértelmű az eddigiekből. Hogy is mondjam? Talán így: úgy tudom, Karinthy Frigyes üdvözölte megindulásakor a Toll című folyóiratot. Egy könnyen megfejthető üzenettel. Azt kívánta: beszéljen a lap mindig arról, amiről szó van. Nos, Sándor Iván ezt teszi. Korábban nagy feltáró esszétés dokumentum-drámát ír Tiszaeszlárról. A vizsgált korszakban szembenéz a Németh László- és a Bibó István-hagyatékkal. És havonta írt esszé-publicisztikákban követi a változás napi folyamatait - három esztendőben: '89-től '91-ig. Nemigen kell magyarázni: nemcsak ez éveket követő esszé-publicisztikák beszélnek arról, amiről szó van. Hanem a Tiszaeszlár-elemzések is. Sajnos, ezt az utolsó tíz év meggyőzően igazolja. Németh László és Bibó világa pedig megkerülhetetlen dilemma. Az első főként a két háború közötti kor eszmetörténetében. Például a harmadik út mindmáig lezáratlan problémakörében - és sok másban is. A második főként a második háború utáni kor eszmetörténetében. Például a hazai történelem jó néhány válaszútjának elemzésében- és sok másban is. E néhány gondolat a két évtized regényeihez kötődik. De a regényekről az esszék nélkül gondolkodni nem lehet. A regények is arról beszélnek, amiről szó van. Az esszékkel olykor szorosan összefonódva. Csak példaként. Tiszaeszlárról is esszé lesz és szépirodalom. Nem regény ugyan, de dráma. A Tengerikavics című regény beépíti szerke17
