Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 3. szám - Tódor János: Az utcán harcoló ember

apukám üzletében dolgoztam. Ez egy családi vállalkozás volt, mert a nővérem cipőfelső­rész-készítő, a bátyám a technikum után szintén a bőriparban dolgozott. Amikor apukám meghalt, évekig a Duna Cipőgyárban robiztam. Miközben az apjáról beszél, meg-megbicsaklik a hangja: - Nem volt rossz ember, miér­tünk halt meg. Ötvenéves volt, én most vagyok ötvennégy. Egy magas, jóképű palit kép­zelj el. Azért kellett meghalnia, mert volt egy csomó adótartozása, amit ránk költött. Mindenkit dotált, aztán kimerült, ez volt a gond, nem tudta az adót kiperkálni. Az eskü­vőm után egy nappal történt, bevett egy csomó gyógyszert. Pedig a lagzin jól berúgtunk... Sándornak, bevallása szerint, négy alkalommal volt összeütközése a törvénnyel, de tu­lajdonképpen csak egyszer, hiszen a súlyos testi sértést megelőző három tiltott határátlé­pési kísérletet egyikünk sem tartja bűnös cselekménynek.- Azt mondta nekem a bírónő, hogy maga visszaélt a sportolói mivoltával, amikor le­ütötte azt az embert, de én mégsem ültetem le magát. Elég magának az a hat hónap, amit az előzetesben töltött. Azt válaszoltam neki, hogy engem csak az érdekel, hazamehetek-e rögtön. Erre ő visszakérdezett: hova haza? A maga felesége már egy másik palival él együtt. Hát én éppen ezért akarnék hazamenni, mondtam, haza, Angyalföldre. Mire a bí­rónő így szólt: ő fél ettől. Maga mitől fél, kislány, kérdeztem tőle. Nem magát fogom elver­ni. Most a Jász utcában lakik a nejem, de ott van vele a bikája is. Amikor kiengedtek, a Csil­lag nevű káembés kóstolgatott, hogy Sanyikám így, meg úgy, maga mindenkit ismer. Ha esetleg valamit hall, keressen meg engem. Szóval föl akart venni spiclinek, még pénzt is adott volna a fülesekért. Ide figyeljen, mondtam neki, tudom, hogy csak egy olcsó csavar­gó vagyok, de hogy én tégla legyek... Kenje a hajára! Már sokadszor kérdezem, mi történt a homlokával, de Sándor mindannyiszor kitér, másra tereli a szót. Feszültségét a fröccs és a cigaretta sem oldja.- Fájdalmas nekem erről beszélnem, elhiheted. Négy éve, vagy öt... Mondtam már, hogy imádom a nőket, ilyen van, magad is láthattad az előbb. Nőnek lennie kell! Kőbányán szó­rakoztam cigány csajokkal, és ez nem tetszett a roma csávóknak. Le akartak venni, markecolni, tudod, de észrevettem. Az utcán utánam jöttek. Négyen voltak, kettőt sikerült lepofoznom a földre, a maradékból az egyik fejbevágott egy baltával. Az élével ütött, ketté akarta hasítani a fejemet. Nem, nem ájultam el, csak megmondom őszintén, hogy össze­szartam magam. A bal szememre sokáig nem láttam, most már egy kicsit javult. Az egyik szemem plusz nyolcas, a másik meg mínusz hármas. Adja össze, mondtam a dokinak. Ne­kem pont jó lesz a plusz öt. Ő is röhögött, meg én is.- A hidegtől nem félek, már megszoktam. Főleg, ha ilyen meleg helyet tud kifogni az ember, mint itt a csarnoknál - válaszolja, amikor arról faggatom, hogyan tovább, hiszen itt a tél, a hajléktalanok halálos ellensége.- Négy feleségem volt, van két felnőtt gyerekem, de hozzájuk nem megyek! Voltam bent az önkormányzatnál, megvannak a papírjaim, mehetnék Gyulára a szociális otthon­ba. Mondom az előadónak, idefigyeljen, álljon meg a menet. Keressen nekem valami köze­lebbi helyet, mert én Pesten születtem, itt nevelkedtem, nem vagyon én prosztó... 122

Next

/
Thumbnails
Contents