Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Csajka Gábor Cyprian: Hard-Kier, 1999. (40-47) (versciklus)
tartás követelményének megsértése nélkül közölni tudják velem, hogy én az ellen véde- kezhessem. ...Hangsúlyozni kívánom, hogy nekem Magyarországon lényeges dolgom 1974 nyarán nem volt és most [1975. január] sincs. Ezt az ügyet kizárólag azért szorgalmazom, hogy egy elvi igazságtalanságot helyrehozzak. Kérem, hogy legyenek segítségemre ebben." Amikor ez sem vezetett eredményre, 1975 nyarán Kádár Jánoshoz fordult. „Szíveskedjék konstatálni - írja hogy én nem a tilalom kegyelemből való felfüggesztését, vagy valamiféle vétségem megbocsátását kértem. Én csak azt kértem, hogy intézkedésük okát közöljék velem. Az én meggyőződésem szerint ugyanis az csak tévedésen, félreértésen vagy félremagyarázáson alapulhat, amit könnyűszerrel tisztázni tudnék, ha megmondanák, hogy mit kell tisztáznom. Eddig azonban nem sikerült az illetékes hatóságokat erre a belátásra bírni. Óhazai kapcsolataimról úgy tudom, az Ön bölcs és jóindulatú államvezetésében a magyar népnek pártállásra való tekintet nélkül nagy bizalma van. Ezért határoztam el, hogy ügyemben utolsó kísérletként Önhöz fordulok..." Az egy évig tartó öntudatos állampolgári küzdelem eredménytelenül zárult. Nagy megkapta az újabb elutasító végzést. Bizonyára érdekelné, mi volt a beutazás megtagadásának oka. íme: 1970 őszén az Expressz utazási iroda szervezésében magyar turistacsoport tartózkodott Angliában. Az Egyesült Államokból Angliába átránduló Nagy József szóba elegyedett honfitársaival. Egyikük feljelentette a belügynél, vagy a csoportban lévő belügyes akart „teljesíteni", mindenesetre az került róla a belügyi nyilvántartásba, hogy „a turistacsoport körében izgatott a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió ellen". A további „vizsgálat" kiderítette, hogy Nagy „kapcsolatban áll az osztrák SZDP Oroszlán Péter Pál nevezetű egyik vezetőjével és Kéthly Annával, az emigrációs SZDP-szervezet elnökével, akik hazánk ellen hírszerző gyanús tevékenységet folytatnak". A szabad amerikai polgárrá lett szegény magyar emigránsnak álmában sem fordulhatott meg a fejében, hogy a fentiekért kellett szélmalomharcot folytatnia volt hazája hatóságaival. Megosztás A forradalom után a politikai nyomozó tisztek azon keseregtek, hogy vidéki ügynökeik „az ellenforradalom" idején „100%-ig" lebuktak, s 1956 novembere óta „csak" tizenhárom besúgó figyeli a „jobboldali szociáldemokratákat", új ügynököt ugyanis még nem sikerült beszervezniük. A spiclik kedvetlenek, nagy a fluktuáció - a vezetők nem figyelnek rájuk eléggé. Nem csoda - vélik -, hogy az ellenség felbátorodott. A szociáldemokraták szerintük már 1953 után a börtönben elszemtelenedtek (a bebörtönzött szociáldemokraták zömét csak 1956 közepétől engedték szabadon): Sztálin halála után Magyarországon is meglazult a börtönfegyelem. A rabok - állapítják meg szörnyülködve - tudták, mi történik az országban; nem csoda, hogy sokan közülük az „ellenforradalom" oldalára álltak. 1957 őszén már előrelépésről számoltak be: „folyamatban van négy személy tanulmányozása és ügynökké való beszervezése" - jelentették. Biztosították vezetőiket, hogy ők eredményesebbek lesznek, mint ÁVH-s elődeik: „ideológiailag széjjel kell zúzni a szociáldemokratizmust... a két párt egyesülése óta ez nem történt meg". Egyik fő módszerük a megosztás volt, az elvbarátok szembeállítása egymással. A „belső reakció elleni harccal" foglalkozó osztályon azt javasolták, hogy a szociáldemokraták közül egyeseknek adjanak közéleti funkciókat, főként a Hazafias Népfrontot tartották e célra alkalmas keretnek, másokat „erősebben kell figyelni", s alkalomadtán le kell csapni rájuk. Bomlasz- tásuk érdekében rágalmakat (szexuális aberráció) kell terjeszteni róluk. Végül többeket közülük szervezzenek be ügynöknek. Javasolták, hogy az egyik ügynök „épüljön be" a legveszélyesebbnek tartott szociáldemokrata családjába. Fontosnak tartották, hogy olyanokat nyerjenek meg, akiket aztán külföldre küldve a szociáldemokrata emigráció figyelésére és belső ellentét szítására is felhasználhatnak. Beszervezési tervüket az emigrációra is kiterjesztették. A kiván110
