Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Körmendi Lajos: A békés barbár földjén
Háy János Élni a perzsák és a rómaiak szorításában ✓ Éppen középen. Közepén a civilizált világnak Független királyság ez - mondja. - Róma és Perzsia törvényei védik. Nem omlik, mikor omlani látszik. Kézművesek állványozzák a falakat. A határokon túlra merészkedsz, megfojtják gyermekeidet, vagyonodat elrabolják, feleségedet megbecstelenítik. Nem ismerik a törvényt. A határon túlra merészkedsz, megbolydul benned minden, mert semmi nem óv magadtól, semmi nem óv a világtól, és kicsiny vagy arra, hogy a világgal megbirkózz. Mit gondolsz miért építettünk utakat és palotákat, miért szerkesztettünk térképeket? Mit gondolsz, nem a rettenet vezérelt bennünket, hogy a határokon betörnek, s akár a csahos, megvadult farkasok marcangolják szét a testünket, s mindenünket, az egész életünk frecseg majd a fogaik között? Vadak ők maguk is, nemcsak az állataik, gonosz szellemeket neveznek isteneknek, és a testük erejéből élnek. Mit gondolsz, bűntelen elhagyhatsz bennünket, mikor a mi tenyerünk adott neked enni, a mi szájunk adott neked inni, a mi szemünk nevelt bele a világba? Mit gondolsz, milyen élet van a lélek peremén? Elkeveredsz az első napon, mintha nem is lettél volna, mert nincs neve a dolgoknak, és téged sem jelöl meg semmi. Eressz - mondtam neki -, nem bírok már a rómaiak és perzsák szorításában élni, a civilizált világ közepén, nem akarom többé a római és perzsa törvényeket. Levetkezem magamról ezt a védelmet, ne ragadjon ki saját veszélyemből az ő óvásuk, ne menekítsen meg saját fenevadaimtól az ő hadseregük, ne vakarják el orvosaik előlem a betegségeket. Megyek a peremvidék dzsungelébe, megyek, hogy a pusztulásom az enyém legyen, megyek és elfeledem, mi van a lélek lakott vidékén, megyek a peremek nomádjai felé, kiköpök az emlékekből, kiköpök a megnevezettségből, nem leszek többé körülírva a világban, hogy én vagyok, nem lesznek megrajzolva a körvonalaim, hogy ne sérthessenek és ne sérthessek, és ne keveredjem el. Megyek, hogy beleolvadjak a háttérbe. Nem érdekel, milyen élet marad itt, hogy omlik-e végül, veletek vagy rátok, ha nomád csapatokkal visszatérek, nem fog sajogni bennem szív, csak köpök a romokra, köpök a kipusztult vidékre. 92
