Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 3. szám - Zelei Miklós: A kettézárt falu

évek végéig ezt tapasztaltam), többnyire egyszerű ételeket, amilyen példának okáért a pörkölt, s amely melegen élvezhető, ám a jámbor utas mégis hidegen, zsírba fagyva kénytelen elfogyasztani egyik-másik helyen, s még jó, ha nem talál benne valami vigyázatlan vagy balszerencsés legyet. A veszélyes, agresszív és tülekedő autófolyam meg-megszakad egy ilyen csárdánál, többnyire valamelyik kies mezőn épített város közelében, mely bizonyára nevezetes és minden nemzetségek között híres-neves, s e hírnevet csak öregbítik a csárdák, hol akad néhány asszonyi személy, kiknek egyikéről sem mondható el, hogy nagy őrizet alatt vagyon. Mikoron kívánságát megjelentetné egy ilyen kétes dámának, kedves barátom, az nyomban teljesedésbe menne. Erős italokkal magukat megnyomatván szép énekléssel minden fertályórát megékesítenek. Orcáikat, kiket a természet kimutatni rendelt, béfedik az kócos hajuk által, csecseiket pedig, kiket rejteni kívánt, mindenkor kimutatják. Gondolhatja, hogy felvillanyozodtam e megkapó és megkapható jelenségek láttán! Nem is tudom, minő túláradó öröm fénylett fel arcomon? Talán... Facies hippocratica? Néztem ez angyali lények egyikét: elől, hol édes szavait bocsátá felém a légbe, hiányzott egy foga, s kérés nélkül is megmutatván imádott halmait, látám, hogy két csecse helyén mintha két dohányzacskó volna, olyan, amilyet a praktikus kunok kostökből készítenek az aromás füstölnivaló tartására. Mikor szétvont ingét, s mi mögüle feltárult, meglátám, szinte elaléltam, s hangosan felkiáltottam: Es war zu schön, um wahr zu sein! Elragadó volt! A nyaka alatt, középen, hol a láncon lógó medál helye vagyon, egy légy pihent gondtalanul, s oly megkapóan esett rá a fény, hogy szárnya ragyogott, olyan volt, mint valami míves ékszer.

Sok gyönyörűséget tartogatnak tehát ezek az útszéli csárdák az ilyen utazó ínyenceknek, amilyennek én is jelentem magam, már ennyiből is láthatja, kedves barátom. S akkor még szó sem esett egyéb gyönyörűségekről, amilyen példának okáért a meleg serital, a játékosan billegő asztalok, vagy a közelmúltban, Mária Terézia alatt fényesre suvickolt illemhely, melynek falán családias levélváltások olvashatók arról, hogy ki mit szeret a lányokkal vagy a fiúkkal mívelni, hol és mikor, s remekmívű anatómiai rajzok illusztrálják, mivel. Kedves barátom, képzelje csak el, ha ennyi műveltség, felhalmozott tudás található egy út- széli fogdó legkisebb helyiségében, mennyi lehet a legtekintélyesebb méretű szobájában? S mennyi lehet azon ország hivatalaiban? Az academián? Látja, mily megnyerő a kép? S a kép még nem is teljes! A kép, amit egyébként egy ügyes kis masinával én csináltam, s amit hosszú utazásomból megtérvén feltétlenül megmutatok önnek. A kép tehát különb-kü- lönbféle termő és termés nélkül való fákkal teljes. Ezek a csárda körül állnak kissé mélabú- san, s egy játszókertre emlékeztetnek, főleg a ravasz tervszerűséggel elhelyezett autógumik miatt, melyek itt nagyon népszerű díszek és játékok, a kisdedóvók udvara is tele van velük, olyannyira, hogy először azt gondolám, valami roncstelepre kerültem. De nem! Az óvoda udvarán letett autómatuzsálem nem sokkal lehetett fiatalabb az ön által szeretve tisztelt Viktória királynőnél, s itt, mint játék élte tovább hasznos életét. Nos, itt, a csárda körül is ily szellemes és praktikus játszókért vala autóroncsokból és gumikból, de mindez igen ízlésesen elhelyezve. A roncsok tiszta, szép, ódaköltők tollára méltó ülésein az imént mondottam fehérnépek szirénkedtek esténként, az országutak Odüsszeuszait csábítván szorgalmatosán.

Ha valaki csak ennyit tud egy idegen tartományról, az sem kevés. Én azonban többre vágytam. Fortes fortuna adiuvat, gondoltam nagy elszánással, nem törődvén a reám leselkedő veszedelmekkel, melyekből pedig bőven termett Barbaricumban. István, hűséges Vergiliusom, látta nagy elszántságomat, s ez nem volt ellenére. Elindultunk hát ismét, hogy éhünk elütvén, szomjunk csillapítván végigjárjuk utunkat, mit vállaltunk nagy nekibuzdulással. S nem rettentett semmi! Az sem, hogy némely bennszülött szeme oly erős szikrákat lök az idegen felé, akár egy kovakő, de az sem, hogy a kiégett mezőn tövis szúrja talpam, s az sem, hogy idegen repülő szerkezetek riasztják a békés utast bombát dobván

83