Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (III. rész) (Fordította: Szenyán Erzsébet)
A legerősebb Buganda királysága volt, amelynek fővárosa - Mengo - Kampala egyik negyedét alkotta. Mengo egyúttal annak a dombnak is a neve, amelyen a királyi palota áll. Kampala, ez a különösen szép, virágokkal, pálmákkal, mangófákkal, poinsettiával teli város ugyanis hét szelíd, zöldellő dombon fekszik, amelyeknek egy része egyenesen egy tóba ereszkedik alá. Valaha ezeken a dombokon egymás után épültek a királyi paloták: ha meghalt a király, elhagyták a palotát, és másikat építettek a következő dombon. Mindez azért történt, hogy ne zavarják a halott királyt további uralkodásában, amelyet változatlanul folytatott, igaz, már a másvilágról. Ily módon a hatalom egy egész dinasztiáé volt, az aktuális király pedig csupán e hatalom ügyeletes, ideiglenes képviselője. 1960-ban, két évvel a felszabadulás előtt azok az emberek, akik nem tartották magukat a bugandai király alattvalóinak, megalakították az UPC (Uganda People's Congress) pártot, amely megnyerte az első választásokat. A párt élén egy fiatal hivatalnok, Milton Obote állt; még Dar es-Salaamban ismertem meg őt. A Kampalába meghívott újságírók lakhelyét a várostól kissé távolabb lévő régi kórház barakkjaiban jelölték ki (az új kórházat - Erzsébet királynő ajándékát - épp akkor készültek átadni). Elsőnek érkeztünk, a fehér, tiszta barakkok még üresen álltak. A főépületben átvettem szobám kulcsát. Leo elment északra, hogy megnézze a Murchison-vízesést. Irigyeltem őt, de nem mehettem vele, mert anyagot kellett gyűjtenem a riportomhoz. Megtaláltam a barakkomat - egy domboldalon állt, távolabb a többitől, buja fahéjfák és tamarindok között. Szobám egy hosszú folyosó végén volt. Bementem, leraktam bőröndömet és táskámat, becsuktam az ajtót. És abban a pillanatban azt vettem észre, hogy az ágy, az asztal és a szekrény felemelkedik, és magasan, a plafon közelében forogni kezd, egyre gyorsabban. Eszméletemet vesztettem. A jéghegy belsejében Amikor kinyitottam a szememet, nagy, fehér vetítővásznat pillantottam meg, rajta egy fekete leányarcot. A lány szeme egy pillanatig rám szegeződött, aztán az arccal együtt eltűnt. A vetítővásznon ezután egy hindu férfi feje jelent meg. Alighanem fölém hajolt, mert hirtelen egész közelről láttam, mintegy sokszorosára nagyítva.- Hála Istennek, élsz - hallottam. - De beteg vagy. Maláriába estél. Agyvelő maláriába. Rögtön föleszméltem, föl akartam ülni, de rádöbbentem, hogy nincs erőm, teljesen tehetetlenül fekszem. Az agyvelő malária (angol neve: cerebral malaria) a trópusi Afrika réme. Régebben mindig halálos kimenetelű volt. De most is veszélyes, és gyakran még mindig halállal végződik. Ide jövet elhaladtunk Arusha mellett egy temetőnél, amelyben egy pár évvel korábbi maláriajárvány áldozatai fekszenek. 26
