Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 3. szám - Sándor Iván: Maszkok, szerepek - ifjúság

fejeztem, voltak hozzászólások, és volt néhány kérdés. A szokásos ceremónia nélkül, ülve, beszélgetve, egymás szavába vágva.

Akkor már dolgoztam a Leperegnek a nyolcvanas évek című esszékönyvemen. Kíváncsi voltam a fiatalok kérdéseire, a hangulatukra, a feszültségeikre, az esélylatolgatásukra

A kérdéseik meglepően szokványosak voltak. A felszólalások szolidan nonkonformisták. Nem léptek túl egy-egy szabálytalanul nyílt, akkoriban a hatalom részéről rossz néven vett publicisztikai íráson, elmaradtak az akkori írószövetségi találkozók, közgyűlések élesedő kritikai hangjától. Az volt az érzésem, hogy jól ismerik a határokat, amelyeket a rendszer állított fel, éppen csak érintik, s ennyivel beérik a saját érdekükben.

Másra számítottam. Azt vártam, hogy kevésnek tartják majd azt, ameddig én Bibó gondolatait ismerve elmerészkedek. De nem... A helyzetüket mérlegelő, önérdeküket egy pillanatra sem feledő, a rendszerkritikának a hatalom részéről legitimált változatain túl nem lépő taktikus koncentráció húzódott a nonkonformiz- mus radikális vonásait mutató maszkjaik mögött.

Belőlük lett a mai harminckét-harmincnyolc év közötti uralkodó politikai elit egyik magja.

Tizenhárom évvel később, 1999 elején egy televíziós kerekasztalbeszélgetés rokonszenves, meggyőző adatokat felsorakoztató résztvevője arról beszélt, hogy a mai tizennyolc-harminc évesek között gyorsan terjed az agresszivitás. A legszembetűnőbben a tizennyolc-húsz évesek között. Ok már a kilencvenes, a rendszer- váltó évtized gyermekei. Elgondolom, hogy egy mai húszéves hétesztendős volt, amikor én a Rakpart Klubban jártam. Elgondolom, hogy a mai uralkodó fiatal politikai elit - amelyik az óvatos nonkonformizmussal, a szelíd képmutatással, az önérdekre való figyelemmel kezdte akkor - miféle újabb magatartásokat kódol bele a mai tizennyolc évesekbe.

Azt is dokumentálják a hírforrások, a közvélemény-kutatások, hogy a MIÉP gyűlésein egyre több fiatal arc tűnik fel. Ezek az arcok korábban más jobboldali pártok rendezvényein voltak láthatók.

Tizenhárom évvel a Rakpart klubbeli előadásom után meghívást kaptam a kiskunhalasi Bibó Gimnáziumtól, hogy beszéljek a névadójukról halála huszadik évfordulóján.

Három gondolatra építettem fel az előadást. Az első: Bibó demokrácia felfogása. Eszerint a demokrácia egy test, nem osztható fel politikai többség és kisebbség szerint. Aki mégis megteszi, az csonkítja a demokrácia egy test voltát, s ez a táptalaja az előnyök monopolizálásának, a valós problémákkal való szembenézés helyett a görcsös támadókedvnek, annak az agresszív mentalitásnak, amely szerint a társadalmat terhelő problémákért mindig a másik a hibás. Ennek nyomán deformálódik a politikai kultúra, terjednek a neurózisok, a populista szélsőségek.

A második: Bibó gondolkodásmódjának egyik ma is érvényes sarkpontja, a magyar társadalomfejlődésben évszázadok óta megmutatkozó amorfság, a keleties despotizmus és a nyugatias nyitott struktúrák egymást ki nem záró, együttes je5