Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 2. szám - Beke György: Citromfák Köröstárkányban

Hosszú hallgatás után hozzátette:- Azóta a tárkányiak ereje, bátorsága felköltözött a temetődombra. Azóta olyan gyávák vagyunk, mint a riadt bárányok. Fáj valami, bosszant valami, mondanánk ezt vagy azt, mert érezzük, hogy igazunk van, de felnézünk a dombra, és belénk szakad a szó...

*

Ott, ahol az első tárkányiak földre hulltak 1919-ben, most az új iskola áll. Ide járnak a szomszédos román falvak diákjai. Amit puskagolyó, fejsze nem tudott megbontani, a tárkányi magyarságot, most felszabdalja a román iskolapolitika. Cseterki Csaba, e szép nevű református papfiú buzgó segítségével.

Mikor szóba hoztam az igazgató úrnak 1919. április 19-ét, Cseterki Csaba összerezzent:- Szerencsétlen epizódja volt az osztályharcnak...- Az osztályharcnak? - lepődtem meg.- Gondolja végig! A szomszédos román falvakból, Kistárkányból, Mérágból, Tatárfalvá- ról sokan szolgáltak a tárkányi magyar gazdáknál. Ezek a kulákok sanyargatták őket. A volt szolgák fenték a fogukat kínzóikra, s mikor eljött az idő, visszaadták nekik a kölcsönt.- Ez a maga magyarázata, Cseterki Csaba úr?

Neve továbbra is irigylésre méltóan szép, magyaros. Tekintete zavart. A lelke ismeretlen. Nem is kívánom mélyebben megismerni.- Fiatal fiúk, gyermekek, serdülők is voltak az áldozatok között. Azok is sanyargatták a román szolgákat?- Honnan tudnám?! - ingerlődött fel. - A halottakról nem sokat tudok. Nem jártam kint a tömegsírnál.- Uram, maga azt sem tudja, hogy nem tömegsírba temették őket. Mindenkit a családi parcellájába hántolták el. Ahogy természetes halál esetén szokásos. Hol kutatott maga, uram, ha soha nem járt kint a temetőben?!- Miért jártam volna? Nem vagyok idevalósi.

*

Fent, a domboldalon a szomorúfűzek ágai mélyen lehajlanak. Itt a gyász örök, nincs oldódás, nincs enyhülés.

Lemegyünk megint a faluba. Dánieliszt úgy köszöntik, mintha tegnap váltak volna el. Örömmel szorongatja a kezét Lőrincz Péter, a „szifonos", aki a gazdálkodást a szikvíz- gyártással váltotta fel, persze, a helyi fogyasztási szövetkezet a vállalkozás gazdája. Csirbuly Benedek Géza, akinek udvara, háza mintha luxusszálló lenne, csak éppen ők, a család laknak a konyha sarkában. Szatmári Elemér, aki Szablyár Kornél örökét vette át Tárkányban. Megkérdezném Endrét, mikor járt utoljára Tárkányban, valami csalás van itt, biztosan a múlt hónapban, talán a múlt héten kezdték el a társalgást, most csak folytatják.

Egy-két szóból, tőmondatból értik egymást. Fazekasság? Nincs többé. Kádármester csak van! Várasfenesre mennek át, ha hordóra van szükségük. Hordó pedig kell, miben tartanák a pálinkát. Ahol égett gumiszag érzik a ház előtt, oda érdemes bemenni. Gumit égetnek, hogy verje el a cefre szagát. Fináncok ellen nem elegendő védelem már a magas kapu és a kőkerítés. Még a körorvos is pálinkát főzött a rendelőben, el is ítélték szegényt.- így mondjuk most, hogy szegény... Milyen a tárkányi? Aki boldogul, azt irigyli. De aki bajba kerül, azt nyomban megsajnálja.

Szép fejőstehenek ballagnak hazafelé a csordából, megállnak egyik-másik kapu előtt, bőgve kérezkednek be.- Szépek, csak éppen annyi a baj, hogy kevés van belőlük.- Mennyi az a kevés?

56