Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Beke György: Citromfák Köröstárkányban
Dánielisz közvetlenül győződhetik meg a maga itt maradt emlékezetéről. Ezért jött velem olyan szívesen. * Lassan felérünk a dombtetőre. Előbb a táj nyílik meg körülöttünk. Síkság, amelyet két oldalt hegyek karolnak át. A síkság közepén a Fekete-Körös, mint összegubancolódott szalag egy lány hajában. Valahol keletre Grozaváros, még tovább Vaskóh, nem látni el odáig. A medence közepén, előttünk: Belényes. Közvetlenül mellette Tárkány, innen nem látszanak a pléhborítású, magas nyakú kapuk, csak a fegyelmezetten sorakozó házak tetői. Dragánfalva messzébb esik, túloldalt Bondoraszó, nyugati irányban Várasfenes, balra elbújik egy dombhajlat mögé, még tovább, a folyó mentén Belényesújlak... Egészen közel Mérág, Kistárkány, Tatárfalva... Az idő már nehezebben tárja fel titkait. Ezek a kőből emelt vagy fából faragott síremlékek, megszokott vagy különös feliratokkal... Melyek a legrégebbiek? Milyen mélységeit méri az időnek egy temető? A múlt századig? Messze századokig? A török pusztítás hullámai nem hatoltak fel idáig a Fekete-Körös völgyében, mintegy kiadták erejüket lent, a síksági településeken. A pestis azonban elért ide is, tőle nem védtek az erdők körben és a távolság a völgyben. 1738-ban fél év alatt a lakosság felét vitte el a járvány, 99 felnőtt férfit és asszonyt. 1836-ban kolera pusztít Tárkányban, 34 halott marad utána... Rég elkoptak azok a feliratok, amelyek a pestisre, kolerára emlékeztethetnének. Már az 1873-as kolerának sincs észrevehető nyoma a temetőben, pedig ez volt a legnagyobb csapás Tárkányra: 133 halott!... Minden felirat elkopik egyszer, bármilyen egyéni vagy közös tragédiát sirasson el... „A török uralom megszűnésekor is magyar lakosságú község - derítette fel a történész, Mezősi Károly. - Az összeírt 4 magyar család éppúgy a legnagyobb szegénységben élt, mint a környékbeli román falvak népe. Az 1692. évi összeírás szerint egyetlen jószáguk és semmiféle gazdaságuk sem volt." Közös népi veszedelmek az azonos sors törvényeit tanították századokon át a Fekete- Körös völgyében magyarnak, románnak. Néha mégis testvérharc folyt, tagadva a sorsközösséget. Ilyen végzeteket is őriz ez a temető! „Kakuc Szatmári Ferencné van itt eltemetve, akinek hűséges férje nyugszik messze idegenbe. A 14-es háború őt is elsodord A tiroli hegyek között életét otthagyd." Sorsuk síron túli összekapcsolásával Szatmári Ferencné és hősi halott férje az első világháborút idézi a tárkányi temetőben. De voltak a háborúnak végzetes sorsú áldozatai nemcsak a tiroli hegyek között, hanem idehaza is. „Szatmári Erzsébet volt a nevem, míg éltem 2A éves koromban gyilkos kezek által a sírba tétettem. A gyilkosom ügyét bízom az Istenre, 53
