Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (II. rész - Fordította: Szenyán Erszébet)
tűket és arcuk egy részét. A helyzet ellentmondásosságát csak növelte, hogy még ha találkoztam volna is olyan helybéli afrikaival, aki hajlandó lett volna velem hosszasabban elbeszélgetni, nem lett volna hol leülnünk. A jó éttermeket a fehéreknek tartották fenn, az ócskákat az afrikaiaknak. És senki sem szokott a másikéba bemenni. Mindenki rosszul érezte magát, ha az apartheid szabályaival nem egyező helyen találta magát. Miután megvettem az erős terepjárót, útnak indulhattam. Megvolt az ok is: október elején a Tanganyikával szomszédos Uganda elnyerte függetlenségét. A függetlenségi mozgalom hulláma végigsöpört az egész kontinensen: csupán 1960- ban tizenhét afrikai ország szabadult meg a gyarmati rendszertől. És ez a folyamat, bár kissé lelassulva, tovább tartott. Dar es-Salaamból Uganda fővárosába, Kampalába, ahol az ünnepségeknek kellett lenniük, hajnaltól késő estig a lehető legnagyobb sebességgel haladva, három napig tart az út. Ennek első fele aszfaltút, másik fele latentes földút, amelyet afrikai mángorlónak neveznek, mert felszíne olyan kátyús, hogy csak nagy sebességgel, a kátyúk tetején lehet rajta menni, mint „A félelem bére" című filmben. Velem tartott a félig ügynökként, félig különféle athéni újságok tudósítójaként tevékenykedő görög ismerősöm, Leo is. Vittünk magunkkal négy pótkereket, két hordó benzint, egy hordó vizet, élelmet. Hajnalban indultunk, északnak tartva. Jobbra az útról nem is látható Indiai-óceán terült el, balra előbb a Nguru-hegység, aztán végig a Masai-sztyepp. Az út két oldalán mindenütt zöld növényzet. Magas fűfélék, sűrű, bozontos bokrok, ernyőként szétterülő fakoronák. És így egészen a Kilimandzsáróig és az alatta fekvő két városkáig - Moshiig és Arusháig. Arushánál nyugatra fordultunk a Viktória-tó felé. Kétszáz kilométer után kezdődtek a meglepetések. Elértük a hatalmas Serengeti-fennsikot, a világ legnagyobb vadállat lelőhelyét. Amerre csak néz az ember, mindenütt csordákba verődött zebrák, antilopok, bivalyok, zsiráfok. És a rengeteg állat mind legel, ugrándozik, ficánkol, vágtat ide-oda. Az út közvetlen közelében meg mozdulatlan oroszlánok, kissé távolabb elefántok egy csoportja, még távolabb, a horizonton pedig egy lendületes ugrásokkal tovatűnő leopárd. Hihetetlen, valószerűtlen látvány! Mintha a világ születését látná az ember, azt a különleges pillanatot, amikor már van föld és ég, van már víz és vannak növények, vadállatok, de nincs még Ádám és Éva. Ezt az alig megszületett, még ember nélküli, tehát bűn nélküli világot szemlélhetjük itt, ezen a helyen, s ez valóban nem mindennapi élmény. (Folytatjuk) Fordította: Szenyán Erzsébet 44
