Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 2. szám - Marno János: Irgalmasok; Ikerkertek; Önmarcangolás; Éjszakai járat; Alma; Fejhús (versek)

Önmarcangolás

Idegenkedsz a hangodtól. Az

apádnak például nem volt hangja, anyád

pedig elszívta, berekesztette a hangját,

az orvosét meghallva reszketés tört rád,

hangszálaidat mintha összecsomózták

volna: betege lettél a baljós némaságnak,

mely a lírában s a drámában egyaránt

a legnagyobb hansúlyt tudja kapni, s egyszersmind

a leghülyébben is veszi ki bennük magát.

De hangot adni mindenféle rezdüléseknek sem az igazi megoldás: kutyába se vesznek egy nap, úgy lesz. S saját torkodba meg hogyan harapsz.

Éjszakai járat

Beszélsz a szélbe. Október vége, telehányva az utastér. Utálsz többféle italféleségeket is, ülnél csak vissza a tévé elé, egy kis lyukban odafönt, hátad a hideg falnak döntve. Hallod, hogy mocskosabb vidéket nem hordott még a hátán föld. A szereplők be vannak tépve, szemüket nyomkodják s a leszálló gombot, egy szőke nő nyakában ezüst tortaabroncs. Egy másik szerint semmi értelme visszatérni a természetbe, jóllehet ő maga boldogan folytatná innen gyalog. S a folyó meg mordul. Hogy szakadna le a híd alattatok.

Alma

Alma idő. Szakítasz belőle valamennyit, de nem is annyira mennyiség itt a fontos s nem is az alma, az semmi és idővel mind a szemétbe hullik. Nem a földre. Álmodod, hogy alszol mindössze, s csakis addig állsz hadilábon a földdel, amíg a szádat is végleg be nem tömték

31