Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Kertész Ákos: Az örökség (Történelmi regény. Vázlat)
futkosott a hideg. Ezek azt hiszik, vége, hogy harminckilenc társuk élete árán megúszták. A barmok! A szerencsétlen nyomorultak!... Vacogott a foga, mire hazaért; a fiúk (Póló, Glück Andor, meg Weinberger Jóska) látták, hogy sáros, át van nedvesedve, és hogy kivan. Idegileg. Nem kérdeztek semmit. Levetkőztették, szárazát adtak rá, forró, keserű teát kapott, cukor nem volt soha, csoda, hogy egyáltalán tea volt. Amikor kicsit magához tért, átment a kolostor-szárnyba, és nagyon szépen megkérte a kapus frátert, hogy telefonálhasson. Xavér fráter volt szolgálatban, a rendesebbik kapus; a másik kettő, Szervác fráter meg egy harmadik, akinek nem tudta a nevét, nem engedték volna telefonálni. Kovacsicsékat hívta. Élsz, megvagy, hogy vagy, hol vagy? - kérdezte Panni egy szuszra, jól vagyok, itt vagyok a kollégiumban. Szörnyen izgultunk érted... hogy engedtek el? Vagy meglógtál? Hogy tudtál meglógni? - Panni boldog volt, hogy megkerült, hogy él... Sírt, nevetett. Egy negyvennyolcas honvéd ükunokájáért nem kell izgulni. Nincs az a helyzet, amiből ki ne vágná magát! Sziasztok, majd jövök. Nem mert hosszan beszélni. Fölhívta még gyorsan az anyjáékat, Olgica vette föl, ő szinte csodálkozott magán, mennyire elmúlt minden haragja, s szégyellte már az egész cirkuszt, bocsánatot is kért, de Olgica félreértette, azt hitte, Gézának lelke van, mert hogy holnap már Szenteste lesz, a szeretet ünnepe... De nem, Olgica néni, egyszerűen beláttam, hogy úgysem tetszene megérteni, hogy egy negyvennyolcas honvéd unokája miért nem lapulhat, szóval bocsánatot kérek, és tessék adni az Anyut! Végre beszélhetett az anyjával, boldog karácsonyt kívánt, Lili bőgött, és azt mondta, hogy imádkozzanak, és könyörögjenek a szent Szűzhöz, hogy oltalmazza meg őket, jól van, Anyukám, mondta Géza idegesen, majd imádkozom, én rendben vagyok, miattam ne izgulj, csak Te vigyázz magadra meg a kicsikre, istenem, mindig attól félek, hogy Veletek történik valami, és nem lehetek ott... Add Lacit! Elment? Hová?! Ja, jön? Jó! Hát akkor ne add, csak hallgass rá, ő egy vagány pali, ha valaki meg tud védeni, az ő... csókolom, ezer puszi, nagyon boldog ünnepeket, ha bombáznak vagy ágyúznak, menjetek le a pincébe, és ne majréz- zatok, már itt vannak a ruszkik, mindenki jobban fél tőlük, mint a nyilasoktól... holnap nem tudlak hívni, azért hívtalak ma, de már abba kell hagynom... Megkönnyebbült, amikor letette, és szégyellte ezt is, pedig tudta, hogy nem az Anyu az oka, hanem Olgica, aki nyilván ott áll mögötte, mint egy fegyőr vagy inkább Olga anya, apáca-rendfőnökasszony... Mindegy. Jobb itt karácsonyozni a srácokkal a kolezsben, igaz, hogy zavaros lesz, mert a katolikus karácsonyt is meg fogják ünnepelni, karácsonyfával: sok a kikeresztelkedett zsidó, mások számára meg egyszerűen hagyomány; de a Hanukát, a nyolc napig égő mécsolaj ünnepét, a zsidó karácsonyt is... ott egye a fene, csak legyen valami kaja... Volt valami kaja. Valaki több friss kétkilós kenyérhez jutott, és bedobta közösbe, másvalaki szerzett három negyedkilós margarint, a két Anyuka csodálatos dolgokat varázsolt elő, csokoládét és kompótot, Géza el sem bírta képzelni, honnan bűvészkedtek ide, például, egy kiló valódi szaloncukrot, de volt, ott volt, lehetett zabáim belőle és a karácsonyfán, ami közönséges erdei fenyő volt, három vastag kocsisgyertya égett, és a Glück Andor, isten tudja honnan, megbugázott egy darab 28
