Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 2. szám - Kertész Ákos: Az örökség (Történelmi regény. Vázlat)

szimbólumainkból!"), aki nem távolítja el a szalagot, el lesz távolítva a gimnáziumból. Nem történt semmi. Aki eddig is hordta a nemzetiszínű szalagot, ettől nem vette le, és senkit sem csaptak ki a gimnáziumból.

Hamarosan kiderült, hogy a Horthy tanúsítvány érvénytelen, akinek van, kitörölheti vele a fenekét. Géza számított erre, nem érte váratlanul. Géza apját, Ferencet behívták munkaszolgálatosnak, Jóska sógorát, Jenőt is behívták katonának. Géza unokanővére, Sári, pánikszerűen hazautazott a mamájához (Géza anyukája nővéréhez) Tatabányára, a mamája a postáról telefonált, hogy Sári azonnal jöjjön haza, hogy együtt legyen a család.

Géza testvéreként szerette Sárit (már hat éve velük lakott minden tanévben, mert Tatabányán nem volt gimnázium), és pontosan tudta, hogy Sárinak nem szabad hazamennie vidékre. Mert vidéken nem lehet elbújni. Pesten, a nagyvárosban pedig lehet. És ha baj van, nem szabad engedelmeskedni a parancsoknak, hanem illegalitásba kell vonulni, vagyis bujkálni kell és letagadni, hogy az ember zsidó. Kovacsics bácsit sem viszik el, ha elég gyorsan dönt, és még vasárnap elbújik valakinél.

Gézának senki sem hitt, azt mondták, gyerek, a Sárinak a mamája mellett a helye, nehéz időkben igenis legyen együtt a család. Sárit és családját, testvéreit és a Nagypapát, mert ő is ott élt Tatabányán, pár hét múlva aztán behajtották a komáromi gettóba, onnan egyenesen a pályaudvarra, betuszkolták őket a marhavagonokba, és irány Auschwitz! Egyedül Sári maradt életben, mert tizenhat éves, egészséges, fiatal lány volt, és kényszermunkára osztották be. Három kisebb testvérét, Annus nénit és a Nagypapát belökték az érkezésük napján a gázkamrába. A Nagypapa aznap lett nyolcvanhárom éves, és kibírta az ötnapos utazást a marhavagonokban az auschwitzi rámpákig. Gézának igaza lett, de ezt akkor még nem sejthette.

Később a fölnőttek csodálkoztak: honnan tudja? Géza úgy vélte, nincs ezen mit csodálni. O egy negyvennyolcas honvéd ükunokája, persze, hogy tudja az ilyesmit előre.

A zsidóknak, Gézának is, föl kellett varrniuk a ruhájukra a sárga csillagot. Aztán el kellett hagyniuk a lakásukat, és átköltözni valamelyik csillagos házba. Az átköltözés ellen Géza nem tudott mit tenni, de a sárga csillagot lefejtette a ruhájáról, és csak gombostűkkel tűzte föl addig, amíg a házmester fülkéje előtt el nem haladt, akkor a legközelebbi kapualjban letépte, és attól kezdve nem volt zsidó. Tudta, hogy a németek és a magyar németrajongók és zsidógyűlölők gazemberek, és gazemberekkel szemben nem lehet tisztességes eszközökkel harcolni. Bújni, tagadni, hazudni kell! Állandóan Kovacsics Jóskával lógott, moziba jártak és uszodába meg focimeccsekre, és mivel a zsidóknak csak tizenegytől egyig volt kijárási engedélyük, ezalatt kellett bevásárolniuk és elintézniük minden dolgukat, Géza sokszor napokig Kovacsicséknál aludt. Elment kedden tizenegy óra után, és hazajött pénteken egy óra előtt.

Géza anyukája néha sírva és a kezét tördelve könyörgött neki, hogy ne csináljon ilyesmit, tartsa be a törvényeket és a rendeleteket, mert baja lehet, és még a végén meg fogják ölni, de Géza csak a vállát vonogatta. Egy negyvennyolcas honvéd ükunokájának ezek a németbérenc hazaárulók nem parancsolhatnak, és szarik a rendeleteikre. És úgyis beállnak partizánnak a Jóskával, mihelyt föl tud13