Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 2. szám - Veress Miklós: Sorshúzás után; Tücsöknémaság; Szívhang és visszhang (versek)

falra festett barlangiszonyt, amitől csupavér kezünk, mert ha nem voltak (s O se volt) te sem vagy - mi sem létezünk;

és a szobákban más lakik, másik kéz, ami simogat - vannak helyettünk valakik, akiknek léte kitagad;

ha decemberi koraszél idefújja a holtakat, és ajtót csapkodva beszél süvítő, végtelen huzat;

s a koponyám belső falán szánkózik körbe és hideg: szívemből kifújja anyám, ki máraz űrben didereg;

s hogy ne fájjanak benn nagyon hörgőutak és vérkörök - rácsapja ajtóm, ablakom a hiányára, mely örök.

7