Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 12. szám - Lovász Andrea: Gyermek – irodalom (diskurzusváltozatok)

A megoldást minden téren, tehát a gyermekirodalom fogalmának meghatározásában és a gyermekirodalmi munkák értékelésében-kiválasztásában egyaránt az egyéni sajátosságok figyelembe vétele jelentené, mert az „életkori és egyéni sajátosságok tiszteletben tartása" kifejezésből általában kifelejtődik a második jelző. Az „olvasó nép" illúzióján túlvagyunk, az elméleti reflexiós szinttel rendelkező olvasóknak pedig egyre csökken a száma.

Az eddigiek összegzéseképpen megfogalmazhatóak lennének irodalomelméleti, olvasásszociológiai, pedagógiai, pszichológiai értékű imperativikus megállapítások a gyermekirodalom kapcsán:

A gyermekirodalom és a gyermekirodalom recepciója minőségileg ne különbözzék az irodalom többi területeitől.

A gyerekek olvasmányai között kapjon helyet a jelenleg mellőzött irodalom is.

Az elsődleges cél az, hogy a gyerek szeressen olvasni, ne csak értse, hanem - végre - élvezze is azt, amit olvas.

Illetve a gyermekirodalom fogalmi behatárolására is tehetünk kísérletet:

Gyermekirodalom a gyerekek által kiválasztott, szívesen olvasott irodalom.

Gyermekirodalom az a fajta irodalom, amit a kommunikációs folyamat résztvevőjeként üzenetként dekódol a gyerek olvasó.

Gyermekirodalom az a fajta irodalom, mely olvasáskor poieszisz, aisztheszisz és katharszisz alaptapasztalatait együttesen váltja ki a gyermek olvasóból.

E dolgozat azonban nem kíván általános érvényű definíciót megfogalmazni, már csak azért sem, mert a gyermekirodalom kérdése sokkal összetettebb annál, hogy egyetlen meghatározásba lehessen sűríteni irodalomelméleti, pszichológiai, szociológiai, pedagógiai stb. szempontú elvárásokat. Másrészt a fentiekben vázolt problémák sokkal inkább munkatervnek tekinthetők, egy lehetséges kiindulási alapnak, amely a további kutatási irányokat megalapozhatja. Sok a bizonytalanság, nemcsak elméleti, szakmai tekintetben, hanem a kérdésfelvetés fontosságát illetően is. Lehet, hogy az irodalmárok, kritikusok, irodalomtudósok érdektelensége éppen a gyermekirodalom jelentéktelenségét demonstrálja. Ha valóban jelentőséget tulajdonítottak volna neki (ahogy elméletileg megalapozott gyermekirodalom-diskurzus zajlik az angolszász és német nyelvterületek irodalmi intézményrendszerében), akkor a magyarnyelvű gyermekirodalom - és a vele való foglalkozás - nem kerül ma is tartósan periférikus helyzetébe. A perszisztáló kérdőjelek ellenére, hogy a gyermekirodalom jelen helyzetéből kibillenjen, alapvető - intézményrendszerbeli - átgondolásokra van szükség. Többek közt a gyermek előtag használatából adódó gyermekközpontúság nemcsak deklaratív, hanem tényleges megteremtése és a gyermekirodalommal foglalkozó munkák szakmai színvonalának sürgetően szükségszerű emelése járulhat hozzá a magyar gyermekirodalom „komolyításához".

Jegyzetek

1 Jelen dolgozatban a szót a gyermek- és ifjúsági irodalom rövidített formájaként használom. A szó- és fogalomhasználat azért kérdéses, mert pszichológiai, pedagógiai, irodalmi, jogi stb. kritériumok alapján más és más életkorban húzhatók meg a gyerek (és ifjújkor határai.

2 Augustinus: Vallomások, XI. könyv, XX. fejezet.

3 Benedek Marcell: Az olvasás művészete, Gondolat, Budapest, 1985., 173.

4 Tüskés Tibor: Kortárs irodalom a középiskolában, Az élő magyar irodalom tanításának módszertani kérdései, Tankönyvkiadó, Budapest, 1970., 133.

5 Kolta Ferenc: Az ifjúsági irodalom néhány elvi kérdése, in: Jelenkor, 1966/9.

6 Bár az a történeti tény nem hagyható figyelmen kívül, hogy a gyermekirodalom a pedagógiai céllal született kézikönyvecskékből, ábécés- és olvasókönyvekből alakult ki.

7 Terry Eagleton: A fenomenológiától a pszichonalízisig, Helikon Kiadó, 2000., 15.

8 Tüskés Tibor: i. m., 34.

9 Néhány, nézőpontunkból relevanciával nem rendelkező tanulmány: Harsányi László: Olvasó gyermekeink. Tanulmányok és cikkek az irodalmi nevelés köréből, Tankönyvkiadó, Budapest, 1957. - Dr. Tóth Béla: Irodalmi érdeklődés a gyermekkorban. A gyermek és a könyv kapcsolatainak neveléslélektani elemzése, Tan- könyvkiadó, Budapest, 1961. - Dr. Tóth Béla: Irodalmi érdeklődés az olvasástanulás kezdetén, Akadémiai Ki100