Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 12. szám - Legenda Szilágyi Domokosról (Összeállította: Albert Zsuzsa)
erőltettük néhányszor azt, hogy státusba kerüljön és így fix fizetést kapjon. Végül is egy fix nyugdíja volt neki, ami elég magas nyugdíjnak számított, egészségügyi alapon az írószövetség, az Irodalmi Alap által kiutalt nyugdíj kijárt neki. Albert Zsuzsa: - Ez a román írószövetség. Lászlóffy Aladár: - Román írószövetség. Mi akkoriban kizárólag a Romániai írók Szövetségéhez tartoztunk. Vári Attila: - Emlékezz csak vissza arra, amikor édesanyja hazaköltözött Sepsire, az édesapja halála után. Milyen rengeteget közölt Szisz mindenfele, mert anyagilag hozzá kellett járulnia a ház építéséhez. Volt az Utunknak egy periodikusan megjelenő humoros oldala, talán Görbetükör volt a címe, olyan fantasztikus humoros versei jelentek meg, és olyan formaérzékkel. Péterfy László: - Vicceket talált ki! Csíki László: - Az Utunk akkor vezette be a Levélváltás rovatot. És abban mindenféle ifjú szerzőről teljes kiírt névvel elmondták, hogy ilyen és ilyen az írása. Beküldött két korai Petőfi verset, Ebdeges Aszafol, hazánkban tanuló görög diák nevében. Kapott egy udvarias választ, hogy jaj de szép, hogy a román mellett megtanult a görög diák magyarul is, sajnos a versek nem ütik meg a mértéket, de azért csak verseljen tovább. Domokos bement, elővette a korrektúra oldalt, és azt mondta, hogy olvassátok el visszafele, hogy Ebdeges Aszafol. Örök jó hecc csináló volt. Szele Péterék tartoztak neki pénzzel, és tudta, hogy nem fogja tőlük megkapni, ezért úgy döntött, hogy letelefonálja. Ódatelepedett hozzájuk, és két napig mindenkinek telefonált, többek között Balogh Edgárnak, akit nem igazán kedvelt. Rávette Edgár bátyút, szóljon hozzá: van egy nagy vita a bukaresti A hét hasábjain a népművészet és a magas művészet kapcsolatáról. És az éppen ebből a telefonheccből született, addig nem is folyt ilyen vita. Ül a Continentálban, és azt kérdezi: ismered azt a nótát, hogy „Stramm spanyol vagyok, azt mondják, a szemem ragyog, a szívem egy kazán, Barcelona az én hazám, Ha egyikre ránéz a nő, a másik kést ránt elő, és lő!" Ilyenekkel szórakoztatta magát, szerintem magányában. Egyszer járt Újvidéken, valami írószövetségi küldetésben, onnan hozta azt a rigmusát: „Rákóczi Ferenc, Rákóczi Ferenc, ugye csókos a te szád, Rákóczi Ferenc, Rákóczi Ferenc, a te hazád Növi Sad." Nem is ő a szerzője. Hasonlókkal mulattatta - nem minket - önmagát. Ez ugyanaz, mint mikor az ember leül és azt mondja, hogy tudni fogok angolul, tehát ihatok egy üveg bort előre. Azt mondja Nagy Mária az élettársa, hogy levitte a gyereket sétálni a tömbház mögé, egy romos, szemetes területre, a gyerekek játszottak, ő meg leült, és mikor másfél óra múlva visszajött, hozta a teljes Pogány zsoltárok ciklust megírva. Azt mondja Bálint Lajos, a Kriterion könyvkiadó akkori és hát mostan nyugdíjasként is műszaki szerkesztője, aki Szilágyinak is barátja volt, hogy Vermessy Péterrel három éjszaka alatt megcsinálták a Pimpim páré című csodálatos gyerekkönyvet: vers és dal. Azt mondja Csiky Boldizsár a zenész, hogy bármilyen zeneformát lehetett mondani Szilágyi Domokosnak. Erről egyébként nekem is vannak tapasztalataim, mert nagyon tudott ő zenét magyarázni, például, hogy hogyan játssza Csajkovszkijt Richter és hogyan játssza más, csak annyit kellett kitapsolni neki, hogy ta-ta-ta- és ő tudta, hogy mit kell írni. Másnap reggelre megvolt a szöveg. Volt benne valami irigylésre méltó készség, a műfordításaiban is az érződik. Elég sok könyvet fordítottam és tudom, hogy mennyit gyötrődöm időnként rajta. Kolozsvári Pap biztos pontosan így tudja. Becsavarta ő viszont az indigós papírt az írógépbe és lefordította. Kovács András Ferenc: - Talán hat éves voltam, amikor Majtényi Erikák bukaresti házában töltöttem egy hosszú nyarat, s akkor eljött oda Hervay Gizella, Szilágyi Domokos és Kobak. Csak a felnőttek lábára emlékszem, mert végig az asztal alatt játszottunk. Albert Zsuzsa: - A szülei mivel foglalkoztak? 78
