Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 12. szám - Legenda Szilágyi Domokosról (Összeállította: Albert Zsuzsa)
Albert Zsuzsa: - Nem volt aszkéta. Ebből is lehet látni. Kezdettől fogva meg is jelent. Tudott publikálni. Tulajdonképpen olyan művekkel is megjelent... hát Erdélyben nagyon sokan, Magyarországon is nagyon sokan, egye fene, közöltek ma már nem éppen szalonképes műveket, nem meggyőződésből, de célszerű elhatározásból, kényszerűségből. írt ő is olyan dolgokat, amit aztán nem vettek be a válogatott kötetbe. Csíki László: - Hát sok mindent nem vettek be, egyrészt ugye a prózáját, amit ő se tartott nagyra, és legyünk őszinték, nem is jók. Albert Zsuzsa: - De megjelent, és volt állása is. Csíki László: - Hát állása volt, hol két hónapig az Előrénél, hol három hónapig valahol. Az írószövetségtől kapott nyugdíjat, ez jelentős összeg volt. Amikor bevonultak a marosvásárhelyi Idegklinikára, Saszet Géza, Jakab Anti, meg ő, szerkesztettek egy faliújságot, ahova Szisz írta a vezércikkeket, Saszet a szonetteket, Jakab Anti nem tudom micsodát. Az orvos a faliújságon rögtön látta, milyen az állapotuk ma a fiúknak. Szilágyi Domokos szabályszerűen ellopott onnan két tömböt. Az egyiken kiállította magának a diagnózisát, s a másik receptkönyv volt, nekem is van Szilágyi Domokos által írt receptem. Kolozsvári Papp László: - Ez igaz. Én is kaptam ilyen receptet. Csíki László: - A fiúk loptak, csaltak, hazudtak, meg ittak. Az ideggyógyászaton. Megpróbáltak valamiféle normális életet élni, olyan értelemben is, hogy utazni próbáltak legalább az országon belül, ha már kívülre nem lehetett. Páll Lajos meséli, hogy amikor még Szilágyi Domokos és Hervay Gizi együtt éltek, előbb az Óbor mellett, egy hajdani üzlethelyiségben, ahonnan mindig átszivárgott a borbélyüzlet iszonyatos kölniszaga, és Lajoskának a kirakatban kellett aludnia két függöny között, mert több hely nem volt, ezek meg olyan boldogtalanok voltak, hogy ő járt nekik krumplit lopni a piacra. De azt mondják, hogy ők azért maradtak Bukarestben, mert Majtényi Erikék segítségével ott tudták megfejni az Irodalmi Alapot, hogy valami pénzhez jussanak. Amikor például eljutottak Batízra, mert végre elment a lelkész és a felesége üdülni, Hervayval ketten fölvállalták, hogy az egész gazdaságot majd rendezik. Csak az a baj, hogy a disznóknak nem adtak rendesen enni. De mit csináltak? Megitatták őket kávéval, amitől azok egy darabig üvöltöttek, röfögtek fölajzva, de aztán jött a visszahatás, és akkor elaludtak a disznók. És akkor vidáman lehetett aludni, dolgozni, verseket írni. A humora természetét szeretném ezzel érzékeltetni. Vagy amikor följött hozzánk Kolozsvárra a lakásba és viccelődünk, heccelődünk, és azt kérdezte, hogy a feleségemen a pongyola valódi selyem-e, vagy nem. Feleségem nem tudta hirtelenjében megmondani, mire ő, hogy majd mindjárt kipróbálja. És fölgyújtotta. Kiderült, hogy valódi selyem. Semmi hiba, rendesen ég, el is oltottuk. Ez tréfa, de úgy, hogy - mint minden tréfának egyébként - megvan a halálos része. Elvitt kirándulni. A természetszerető Szilágyi Domokos! Megegyeztünk, hogy találkozunk reggel hatkor a buszállomáson. Bukarestben egymáshoz olyan közel laktunk, hogy akár gyalog is átmehettünk egymáshoz, ami bukaresti viszonylatban nagy szó. A buszmegállóban odaintett egy taxit, átmentünk Bukarest másik felébe, és onnan ki a városból Csernikára, ahol egy kolostor meg egy tó van, ott leültünk a strandon kívül a kerítés mellé, egy kis fenyőerdőben. Azt mondta, menj be, vegyél már egy kis bort, és én mentem, mert én voltam a fiatalabb. Bementem, vettem egy kis bort, visszajöttem, megittuk, leintett egy taxit, hazamentünk. Hát ez volt a nagy természetjárásunk. Én csak azt nem értem, de máig, hogy a fenébe volt ennyi pénze. Kolozsvári Papp László: - Nyilván a honorárium, meg ilyesmi. Csíki László: - Milyen honoráriumok voltak akkor? Péterfy László: - Hát közlekedésre nem mindig volt pénze! Csíki László: - Kiszámolta, hogy olcsóbb lesz, ha taxizik, mintha autót venne, és eltartaná. 72