Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 12. szám - Podmaniczky Szilárd: A végzet alkonya (irodalmi forgatókönyv)
- Nem is tudom - mondja a vörös, miközben összehajtja a pokrócot, amely alatt középen egy fertelmes nagy lyuk tátong -, lehet, hogy csak ugratnálak, ha azt mondom, hogy a zöld, vagy lila, sárga, vagy ilyesmi. A vörös még eléri, bedobja a kocsiba a pokrócot. A lovas a térdére próbálja a parókát. A vörös nő a pokróc helyén maradt lyukba mélyen benyúl, megfog egy madzagot, sokáig húzza kifelé. A lovas kezében, mintha látcső lenne, többfelé belenéz, de a távcső valójában szép színes kaleidoszkóp. A nő lábánál már rengeteg kötél, amelynek végén (végre) egy gőzölgő teás kanna, alatta a kannához kötve, áttetsző nejlonban fehér lepedő. * A benzinkutas és az öregasszony az erdőben caplatnak. A benzinkutason - testéhez képest - óriási hátizsák, a kezében óriási füstölgő pipa. Az öregasszony előtte halad, egy nagy bozótvágó karddal aprítja az aljnövényzetet.- Na, figyelj, a pókok még csak hagyján, de ha rám mászik egy százlábú, én itt dermedek meg - mondja a benzinkutas. Közben iszonyú hangok vannak az erdőben, annak ellenére, hogy nappal van.- Levegőzöl, és ez a lényeg - mondja az öregasszony.- Várj csak - mondja a benzinkutas, és megtorpan. A benzinkutas nagynehezen, imbolyogva leguggol a hátizsákkal és a pipával, az avart söprögeti. Az avar alatt egy koponyát és egy drótkötél nélküli vasmacskát talál. Föláll, fogja a vasmacska láncát, mutatja az öregasszonynak.- Most mondd meg, hova hoztál - mondja a benzinkutas. Az öregasszony megfordul, legyint egyet a karddal.- Ne képzelegj! Dobd el, és gyerünk tovább. Már háromszor lemaradtam a fotózásról. A puszta közepén kis, kétszemélyes sátor áll, veszettül fújja a szél. A sátor bejáratán egy darab meztelen láb lóg ki, a lábujjak közt újságpapír. A sátor mellett marmonkanna, a kanna oldalán egy kutyafej matrica, alatta két keresztbe tett csont. (Mindezt körbejárjuk.) A sátor előtt megjelenik a kocsit húzó szőke nő, vállán átvetve a kötél, keményen, lépésről lépésre „dolgozik" a veszettül fújó szélben, de mégis kecsesen, nem túllépve a nőiesség határán. Kihúzza a kocsit a képből. A sátorban a golfversenyző és a segédje. A golfversenyző alszik, a segéd kis lámpa mellett állati szöveteket vizsgál egy mikroszkóppal. Aztán kitép a hajából is egy szálat, azt is megnézi. Majd késsel a körméből hasít, a bőréből, azokat is megvizsgálja, látjuk a mikroszkopikus méreteket. Közben némán jár a szája, mintha nagyon magyarázna valamit, vagy mintha értekezést tartana önnön mikroszkopikus voltáról. „Egy nyílvessző homályosan sodródó háttér előtt vadul röpül." A golfversenyző fölijed álmából, a segédre néz, kicsit meglegyinti, mint aki figyelmetlen volt. A golfversenyző kiugrik a sátorból. Alulról látja, amint ott áll 18
