Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (X. rész – fordította Szenyán Erzsébet)

son magának egy nem hivatalos miniállamot, s abban diktatórikus hatalmat gyakoroljon. E célra a warlord leggyakrabban azt a klánt vagy törzset használja fel, amelyhez maga is tartozik. A warlordok szítják Afrikában legjobban a törzsi- és fajgyűlöletet. Ezt azonban sosem ismerik be. Mindig azt hangoztatják, hogy valamilyen össznemzeti mozgalom vagy párt vezetői. Ez leggyakrabban Valamilyen Felszabadítási Front vagy Mozgalom a Demokrácia vagy Függetlenség Védelmében. Ezeknél az eszméknél lejjebb nem lehet adni.

Ha már megvan a név, a warlord nekiáll hadsereget verbuválni. Ez nem jelent gondot. Minden országban, minden városban ezrével ténferegnek az éhes, munkanélküli fiúk, akiknek leghőbb vágya, hogy egy warlord csapatába kerüljenek. Hiszen a bandavezér fegyvert ad nekik, s ami legalább ennyire fontos, tartozni fognak valahova. A vezér legtöbbször nem fizet a fiúknak. Azt mondja nekik - van fegyveretek, gondoskodjatok magatokról! Ennyi biztatás elég is: a fiúk tudni fogják, mit tegyenek.

A fegyver beszerzése sem gond. Olcsó, és mindenütt kapható. A warlordoknak egyébként is van pénzük. Vagy korábban szerezték állami intézménytől (miniszterként vagy tábornokként), vagy abból húznak hasznot, hogy elfoglalják az ország gazdaságilag értékes részeit, ahol bányák, gyárak, kivágható erdők, tengeri kikötők, repülőterek vannak. Taylor Libériában vagy Savimbi Angolában például olyan területeket foglal el, ahol gyémántbányák vannak. Számos afrikai háborút nevezhetnénk gyémántháborúnak. Gyémántbányákért folyt a háború a kongói Kasai tartományban, s hosszú éveken át Sierra Leonéban. Egyébként nemcsak a bányák hoznak hasznot. Az utak és folyók is rendes jövedelmet biztosítanak: őrhelyeket lehet fölállítani, és mindenkitől útdíjat lehet szedni.

Kiapadhatatlan jövedelemforrást jelentenek a warlordok számára az éhező lakosságnak küldött nemzetközi segélyek. Minden szállítmányból annyi zsák gabonát, annyi liter olajat vesznek el, amennyire szükségük van. Itt ugyanis ez a törvény: az eszik előbb, akinek fegyvere van. Az éhezőknek csak a maradék jut. A nemzetközi szervezetek nagy dilemma előtt állnak: ha nem adnak a rablóknak, egyáltalán nem engedik át a segélyszállítmányokat, s az éhezők elpusztulnak. Ezért aztán eleget tesznek a bandák követeléseinek abban a reményben, hogy valami maradék csak eljut az éhezőkhöz.

A warlordok egyszerre okozói és termékei is annak a válságnak, amely a gyarmatosítás megszűntével szakadt a kontinens számos országára. Ha azt halljuk, hogy valamelyik afrikai állam inogni kezd, biztosak lehetünk benne, hogy ott azonnal fölbukkannak a warlordok. Angolában, Szudánban, Szomáliában, Csádban, mindenütt ott vannak, mindenütt ők uralkodnak. Mit csinál egy warlord? Elméletileg más warlordok ellen harcol. De nem feltétlenül van ez így. A warlord leggyakrabban saját országa védtelen lakosságának fosztogatásával foglalkozik. A warlord fordított Robin Hood. Robin Hood elvett a gazdagoktól, hogy a szegényeknek adhasson. A warlord a szegényektől vesz el, hogy saját magát és bandáját gazdagítsa, etesse. Olyan világ ez, amelyben a nyomor egyeseket halálra ítél, másokat szörnyetegekké változtat. Az előbbiek áldozatok, az utóbbiak kiskirályok. Abban a világban rajtuk kívül nincs más.

A warlordnak keze ügyében vannak áldozatai. Nem kell értük messzire mennie: a környező falvak és városkák lakói ők. Félmeztelen, szakadt Adidast viselő martalócai állandóan a környéket járják zsákmány, préda után kutatva. E fékevesztett, éhező és gyakran kábítószerező szerencsétlenek számára minden apróság szerzeménynek szá125