Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (X. rész – fordította Szenyán Erzsébet)

Színesíthetném most a jelenetet, és leírhatnám, hogy a jelenlétemtől felbőszült csótányok hogyan támadnak rám, hogy lepnek el, én pedig hisztériás rohamot kapok, remegek egész testemben, dehát ez nem lenne igaz. A valóságban, ha nem közeledtem hozzájuk, közönyösen viselkedtek, álmatagon mozogtak. Néha egyik helyről a másikra tipegtek, néha kimásztak valamilyen résből, majd visszamásztak. Ezenkívül azonban semmi sem történt.

Tudtam, hogy nehéz, álmatlan éjszaka vár rám (mert a szobában ráadásul embertelen hőség, fülledtség uralkodott), elővettem hát táskámból a Libériával kapcsolatos jegyzeteimet.

1821-ben nem messze attól a helytől, ahol a szállodám található (Monrovia az Atlanti-óceán partján, egy félszigeten fekszik, amelynek alakja a lengyel Hel- félszigetére emlékeztet), kikötött egy amerikai hajó, fedélzetén az American Colonisation Society ügynökével, Robert Stocktonnal. Stockton, pisztolyt szegezve a helyi törzsfőnök, Peter király halántékához, erőszakkal megvásárolta - hat muskétáért és egy láda üveggyöngyért - azt a földterületet, ahol az említett amerikai társaság olyan, amerikai gyapotültetvényeken (főleg Wirginia, Georgia, Maryland államokban) élő rabszolgákat akart letelepíteni, akik szabad emberekké váltak. A társaság liberális és karitatív elveket követett. Tagjai úgy vélték, hogy a rabszolgaság bűnét leginkább úgy tehetik jóvá, ha az egykori rabszolgákat visszaküldik oda, ahonnan őseik származtak - Afrikába.

Ettől kezdve az Amerikai Egyesült Államokból évente újabb és újabb hajók hozták a felszabadított rabszolgákat, akik a mai Monrovia környékén kezdtek letelepedni. Nem alkottak népes közösséget. Amikor 1847-ben kikiáltották a Libériái Köztársaságot, hatezren voltak. Valószínű, hogy létszámuk sosem haladta meg a tíz-húszezret, az ország lakosságának kevesebb mint egy százalékát.

Nagyon érdekes e telepesek (saját elnevezésükkel Americo-Liberinns) sorsának és viselkedésének alakulása. Tegnap még fekete páriák, jogaiktól megfosztott rabszolgák voltak Amerika déli államaiban. Többségük nem tudott írni-olvasni, és szakmájuk sem volt. Őseiket évekkel korábban Afrikában fogdosták össze, s szállították bilincsben Amerikába a rabszolgapiacokra. Most pedig ők, azoknak a szerencsétleneknek az utódai, nemrég még maguk is rabszolgák, újra Afrikába kerültek, őseik földjére, világába, hasonló gyökerű és ugyanolyan bőrszínű rokonaik közé. A liberális, fehér amerikaiak akaratából szállították őket ide, hogy boldoguljanak a maguk erejéből, irányítsák saját sorsukat. Hogyan fognak viselkedni? Mit fognak tenni? Nos, a jövevények, jótevőik várakozásával ellentétben, nem illetik csókkal a visszaszerzett földet, nem borulnak az itt élő afrikaiak ölelő karjaiba.

Ezek az amerikai-libériaiak saját tapasztalatból csak egyfajta társadalmi típust ismernek - a rabszolgatársadalmat, mert ez a rend uralkodott ekkoriban Amerika déli államaiban. így aztán megérkezésük után az új földön azonnal hozzálátnak egy hasonló társadalom megteremtéséhez azzal, hogy az urak most ők, a tegnapi rabszolgák lesznek, a rabszolgák pedig a helyi, itt élő közösségek, amelyeket leigáznak, s amelyek fölött uralkodni fognak.

115