Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Kerényi József: Az angyalszárnyú festő (Megnyitó beszéd Tóth Menyhért festőművész emlékkiállításán)
Kerényi József Az angyalszárnyú festő (Megnyitó beszéd Tóth Menyhért festőművész emlékkiállításán) Drága Menyus Bácsi! Huszonegy évvel ezelőtt hívtalak találkozóra Kecskeméten, miután Kalocsán a szovjet katonák elhagyták a volt Nagyszeminárium lepusztított épületét, és a város művelődési központjának kialakítását terveztem a valamikor szép barokk épület helyreállításával. Téged kértelek meg az első emeleti kamaraterem (volt kápolna) falainak a díszítésére, mert pontosan tudtam ki vagy, és méltatlannak találtam, hogy a hozsannázások közepette sem számíthattál egyetlen közösségi-állami megbízásra. Kíváncsian vártam, mit javasolsz majd - a témaválasztást Rád bíztam. Kávézás közben megmutattam a terem alaprajzát, metszetét. Megkérdezted, honnan jön a fény. Megmutattam. Elgondolkoztál, majd először egy Rólad szóló ajándék zsebkönyvecskébe írtál néhány kedves sort öreges, ákom-bákom betűkkel. Ezután elvettél egy írólapot a jegyzettömbből. Nem szóltál, csak elkezdtél rajzolni a golyóstollal, ha egyáltalán rajzolásnak lehet nevezni azt a leginkább a madarak röptére emlékeztető egylendületű vonalkoreográfiát, amelyet a papírra varázsoltál. Nem figuráktól, jelenetektől hemzsegő összefoglalást vázoltál föl, egyszerűen csak a kérésemet, a feladatot vetted komolyan, és az általad elképzelt súrolt fényben fürdő fehér falakat díszítetted egy, az egész termet körülölelő, körülhullámzó nemzeti színű lobogóval. Zászlópántlikával? - ma sem tudom, minek nevezzem az általad megalkotott csodát. Betegséged megakadályozta a végleges mű megszületését, és én a halálod óta eltelt húsz év során akárhányszor jártam Kalocsán, egyszer sem tudtam, akartam belépni a díszítésed nélkül maradt terembe. Most itt a Vigadó Galériában érezhetjük, hogy Te azon kevés kiválasztottak egyike vagy, akiknek az alkotásai nélkül szegényebb volna az életünk. Mert az ember világa - a kultúra világa, és a Te életműved nemcsak a múltról, de a jelenről és a jövőről alkotott vízió, világkép, amelynek alapja az emberi élet és a természet áhítatos tisztelete és szeretete, ennek a szimbiózisnak az átélt megértése és megértetése. Ezért meggyőződésem, hogy életműved ma jelentősebb, mint halálod pillanatában volt, mert üzeneted ma már a III. évezred emberének is jó útravaló. Természetesen építészként nem kívánok a doktriner műtörténész szerepében tetszelegni, Supka Magdolna nagyszerű monográfiájában már megírta a megírhatatlant, ráadásul nem csak a műveidre, de Terád is figyelt, ezért a szellemedet is képes volt megidézni örök tanulságul az okoskodóknak is. Ez a rossz adottságok között is világszínvonalon megrendezett kiállítás olyan erős érzelmi atmoszférát teremt ezekben az ilyen-olyan termekben, amelyhez foghatóval csak nálunk gazdagabb országokban találkoztam néha-néha - meg a kiskunsági tanyavilágban, az alföldi települések templomaiban. 85
