Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Kovács Sándor Iván: „Batu Kán pesti rokonai” és a „Tatárjárás” Halason
Lidi nénémnek öccse itt, Batu khán pesti rokom, Kenyéren élte éveit S nem volt azúrkék paplana; Kinek verséért a halál Öles kondérban főz babot - hejh burzsoá! hejh proletár! - én, József Attila, itt vagyok. Második sorát úgy kell értenünk, miként Szabolcsi Miklós is kommentálja: „A Batu kán pesti rokona a származástudatukra anyai ágon, meg a fiatalember szembeszökően mongo- los arcvonásaira utal". Értsd: én József Attila, a pesti polgár az ázsiai kun-szkíta-tatár származás tudatát hordozom magamban; én tehát Batu kán pesti rokona vagyok. Jól tudjuk: majd A Dunánál (1936) is ezt az önmeghatározást ismételi, nyomatékosítja: Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. [...] Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa - török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e múltmk már adósa A költő még csak nemrég mondott búcsút a szegedi egyetemnek, ahol nyelvészetet, etnográfiát hallgatott, történeti ismeretekre tett szert, és a magyar múltban oly tájékozott Mészöly Gedeonnak is dedikálta A szépség koldusát. A „Kinek verséért a halál / öles kondérban főz babot" sorok sem csak arra utalhatnak, hogy „édesanyja halála után a Ferenc téri üres lakásban [...] egy nagy fazék előre megfőzött bab volt a fő tápláléka". Tanúsíthatja ez egy igen régi mondás ismeretét is. Már a XVI. század végi magyar adagiumos könyvben benne van a „Babot sem levéért főzik", az „Egy babot sem adnék érte". Ami úgy értendő: akkor jó a bab is, ha hús fő levében; a költő versét tehát legfeljebb a Halál honorálja kon- dér babbal, de bizony hústalanul. Ennélfogva ennek a sornak is van köze a régiséghez. Batu kán igazi pesti rokona a csagatáj török Móllá Izsák volt, vagy inkább azzá alakíttatott két emberöltővel korábban; és Vámbéry Ármin, aki tökéletes dervis-metamorfózissal változtatta tudós-önmaga pestiségét ázsiai nomáddá. Izsák fordított metamorfózisa Vámbéry, Budenz és Szilády becsvágyára vall: ők most céltudatos tudósi készülettel egy „Batu kán"-ból csinálnak kiskunhalasi és pesti magyart. József Attilának ismernie kellett a Vámbéry-jelenséget, a Vámbéry-átváltozások mítoszát, hiszen fiával, az ügyvéd és jogtudós Vámbéry Rusztemmel személyes kapcsolatban állt. Istengyalázó perében Vámbéry dr. védte 1924-ben, később Vámbéry asztaltársaságának lett tagja, és Századunk című folyóiratában is szerepelt. Idősb Vámbéry és az Izsákkal kiegészült Halasi Műhely tagjai a fentiek értelmében mind „pesti Batu kán"-rokonok. Nemcsak kutatták, át is élték ennek a származástudati legendának a dimenzióit, tudósi vagy költői átlényegülési képességeikkel, átváltoztató pedagógiai akarásukkal. Az akarásban és az eredmény sikerében nyilvánvalóan kultúrájuk, tehetségük munkált, nem valaminő etnogenetikus meghatározottság, hiszen a német Budenz és a tatár Móllá éppúgy magyarrá lett, mint ahogy a legtermészetesebben magyar volt a „zsidó" Vámbéry és a „kun-román" József Attila. Hazafiúi vagy világpolgári értelmiségi státusukat legfeljebb karakteresebbé, sajátképibbé teszi a nemzeti hovatartozás eltérő történeti színezete. „Én dolgozni akarok" - mondja A Dunánál József Attilája. „A dolgunkat tehessük életprogramjának" ez az öröme mozgatja „Batu kán pesti rokonait". Kiválasztott75