Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11. szám - Kovács Sándor Iván: „Batu Kán pesti rokonai” és a „Tatárjárás” Halason

mek összeolvadásával veszi kezdetét, további fejlődésére azonban török, illetőleg harcias nomád társadalom volt elhatározó befolyással".

Ez a török-tatár-ugor hitű etnogenezis határozza meg a Halasi Műhely szemléletét is. Kiskunhalason már a triász előtt fellépett ennek képviseletében Gyárfás István, aki még Petőfi nemzedéktársa volt. A gyümölcstermesztő ügyvéd, jászkun-kerületi kapitány, majd historikusként akadémiai levelező tag Gyárfás tanulmányokat tett közzé a jászkunok nyelvéről, birtokviszonyairól és nemzetségéről. Sziládyék szakszerűbb készültsége és tájékozottsága fölötte áll Gyárfás tudományosságának; mindenesetre ők is ennek az erős kuntudatú hagyománynak a folytatói. (A kun kisvárost a századvégen ismét dekorálja egy orientalista: a jól képzett Vámbéry-tanítvány, Thúry József személyében. Professzori kinevezése előtt 1906-ban váratlanul érte a halál Halason.) Szilády Áron 1857-58-ban Konstanti- nápolyt és Kis-Ázsiát is megjárta török tanulmányai végett; arab, perzsa, török költőket és török okleveleket fordított. Budenz József német volt, és csak húszéves korában került Magyarországra. A csagataj török, csuvas és tatár nyelv iránti érdeklődése hamarosan a finnugrisztikával egészül ki, s később át is áll az ugor párthoz. „Vámbéry tatárját" mindketten örömmel fogadják, igyekeznek bevonni saját munkáikba, miközben Izsákot is megpróbálják a tudományok segédmunkásává, és persze magyarrá alakítani.

A Londonba igyekvő Vámbéry Pesten Budenz gondjaira bízza a mollát, s azok ketten 1864 augusztusában lemennek Sziládyhoz Kiskunhalasra. A történetnek elsőrangú krónikása van: Arany János. Maga írt s közölt két kedves glosszát a „halasi tatárjárás"-ról a Koszorú 1864. október 2-i és 1865. február 26-i számában: „Míg Vámbéry Ármin Angliában mind nagyobb-nagyobb feltűnést okoz, művét a mi körülményeinkhez mérve óriási áron veszik meg, s őt magát gyűlésből gyűlésre ragadják, és - ránk nézve kedvesen hangzólag, de ő rá nézve mintegy csillapítólag - »zealous Hungarian«-nak [túlságosan buzgó magyarnak] hívják: addig Bukharából hozott tatárja ide s tova magyar emberré lesz. E derék dervist t. i. angliai útjának idejére Budenznél hagyta, hogy jeles philologunk az ő távolléte alatt tanuljon tőle élő szóval tatárul. Az atyafi aztán mindennap bejárt, míg a szünidő be nem állott, Budenzzel az Akadémia könyvtárába, s ott ödöngött a temérdek könyv közt, láthatólag unatkozva rettenetesen; augusztus közepe körül pedig lementek mindketten Szilády Áronhoz, Halasra, s ennek a vidéknek nagyon megörült a tatár, mert hazájának homoksivatagaira emlékezteté. Különben civilizálódik: csináltatott valami - saját ideája szerinti - magyar ruhát, mely bő mint a kaftán, mert ilyen szűk magyar nadrágot világ kincséért sem hagyna magára húzni. Most aztán valódi »tatárjárás« van Halason."

*

„A Vámbéryvel jött tatár mollah (tulajdonképpen Uzbek Kungradból, az Arai tó mellől) szeptember óta folytonosan Szilády Áronnál tartózkodik Halason, és szorgalmasan tanul magyarul. Már annyira vitte, hogy »Buda halálá«-ból a »Csudaszarvas regéjét« le is fordította anyanyelvére, és ezt kerek, olvasható latin betűkkel (melyeket szintén csak Magyarországban léte óta ismer) lemásolva, be is küldte a szerzőnek. - Curiosumképpen, hogy ez atyafi-nyelv hogyan hangzik, ide írjuk az első strófát:

Sakhadin sakhaga ucsai kuslár, Aghizdin aghizda baradi szözler; Görlerning üsztüne csikadi otlár, Turár szöz isittip jirinnen pahlvánlár.

70