Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Orosz László: Katona József és Kisfaludy Károly
Kerényi Ferenc „Ibolyák" Petőfitől A tudományos felfedezések esetében is hinni kell a véletlenekben, sőt akár a meseszerű, szép történetekben. Dr. Mészáros Vince, aki muzeológus, bábtörténész, művelődéskutató egyaránt volt, valamikor az 1970-es évek elején vásárolt - 200 forintért - egy 15 levélből álló, kéziratos versesfüzetet. Magánszemélytől, aki kéziratokkal, festményekkel, miegymással kereskedett. Múlt századi másolatgyűjteménynek tekintette, eredetének feltárására vagy szakértői vizsgálatára nem gondolt. Ezért az Ibolyák kézirata csak halála után, hagyatékának rendezése során került elő, 1995 októberében. Akinek számára ez a história túlságosan is romantikusnak tűnik, szinte a népmeséi Petőfi legendáriumából valónak, azt emlékeztetjük, hogy nem egyedülálló, hiszen még ennél is kalandosabb történet a selmeci evangélikus líceum önképzőköri érdemkönyvéé, benne A hűtelenhez c. verssel, Petőfi első sajátkezűleg bejegyzett költeményével. Ezt a líceum vallástanára mentette magához 1919-ben, a cseh légionáriusok első dúlásai alkalmával, majd - kiutasítva Csehszlovákiából - elhozta Magyarországra. Mivel maga akarta, személyesen visszajuttatni egy remélt jövőben eredeti helyére, ebben a tudatban élt és halt meg 1973- ban - anélkül, hogy publikálta, vagy akár csak említette volna az utoljára 1901-ben látott, és azóta elveszettnek hitt kéziratot. Fia a hagyatékából ajándékozta az érdemkönyvet oda, ahol ma is látható, az Evangélikus Országos Múzeumnak. Petőfi Sándor kéziratainak XX. századi sorsa (akarjuk vagy sem) kicsiben az elköszönő évszázad történetét is felvillantja: határok mozgásával, életforma-változásokkal és padlás- lesöprésekkel, értékmentéssel és rejtegetéssel, meg azzal a légkörrel, amikor még a szakembernek sem volt célszerű kérdezősködnie a műtárgyak, kéziratok eredete után, kivált, ha birtokolni akarta... így veszett el a tudomány esélye az Ibolyák előtörténetének szakszerű kutatására is: marad ismét a véletlen, vonatkozó dokumentumok váratlan felbukkanása. Valahol, valamikor. * A csillagászok képesek arra, hogy bonyolult számításokkal bizonyítsanak és lokalizáljanak olyan égitesteket, amelyeket észlelni még nem tudnak. A Petőfi-filológiában ilyen bolygónak számított az Ibolyák kézirata, bár címét ekkor még nem ismerte senki. Létezéséről közvetett adatok, emlékezések szóltak. Tudható volt például, hogy Petőfi verseinek egyre gyarapodó kéziratkötegét vitte magával vándorútjain. A legelső tanú megbízható: Orlai Petries Soma, a költő unokatestvére, a későbbi neves festőművész már 1839-ben, közös ostffyasszonyfai tartózkodásuk idejére emlékezve, tudott ilyenről, és azt később (Pápán? 1841 márciusában?) végig is olvasta. 1841 őszén Pozsonyban Petőfi megajándékozta hajdani iskolatársát, Neumann Károlyt („baráti emlékül") egy - az Ibolyákhoz hasonlóan címlappal, tartalomjegyzékkel ellátott, tehát akár kiadásra is előkészített - 17 költeményt tartalmazó füzettel, a Lánc verseivel. Van is olyan emlékező, aki szerint az ajándékozás azu60
